Raspberry Vital vagy fogyókúra?

Soha életemben nem hittem a fogyókúrás kapszulákban, teákban és egyéb vackokban, amik úgy reklámozzák magukat, hogy csak napi 2 tabletta, és ehetsz mellette amit csak akarsz,  és pár hét alatt akár 14 kilót is fogyhatsz. Arról nem beszélve, hogy tele vannak káros anyagokkal, amik majd egyszer évekkel később szépen kifejtik a káros hatásukat. Az igazi fogyókúra, torna, sport és odafigyelni arra, hogy mit és mikor eszünk.

Az utóbbi hónapokban felszedtem néhány plusz kilót, ami testalkatomból adódóan nálam látványos, és borzasztóan zavar, holott rendszeresen tornázom, de úgy tűnik, hogy mégsem volt elég. Hallottam egy forradalmian új fogyókúrás kapszuláról, ami összetevőit tekintve kizárólag gyümölcsökből áll, és méregtelenít, valamint feltölti a szervezetet ásványokkal és egyéb szükséges adalékokkal. Az ára pedig töredéke a többi fogyi tabiéhoz képest. Így kivételesen megrendeltem a Raspberry Vitalt-t, persze 60 napos pénzvisszafizetési garanciát ígért a cég. Ha nem fogyok le egy hónap alatt 8 kilót, visszafizetik az árát. Nos, 8 kilót semmiképp sem akartam fogyni, de 4-5 kiló mínusz pont kellene. Lelkiismeretesen elkezdtem szedni a kapszulát, sok vizet ittam egész nap, és a torna is ment mellé, no meg odafigyeltem arra, hogy miből mennyit eszem. Már láttam is magam, ahogy eltűnik az 5 kilóm és megint zörgős csontú leszek, ahogy én azt szeretem. 

Nos, nem így lett. Tanulmányt akartam írni az esetről, de időközben rájöttem, hogy nem fogok tudni, ugyanis a mérleg, a centiméter és a ruháim is nem a fogyást mutatták, hanem a hízást! Durva! Fogyni akarok és hízás lett belőle? Nem vagyok feladós típus, ezért szedtem tovább, hátha ez csak a kezdeti hatása a dolognak, aztán majd szépen megindul a fogyás is. Eltelt egy hónap, de fogyás sehol sem volt, hanem híztam még három kilót! Ettől pedig elgurult a gyógyszerem, képletesen és fizikailag is. Most már akkor közel nyolc kilótól kell megszabadulnom, remek! 

Jó, akkor most találjuk ki, hogy mitől fogok lefogyni, de nagyon gyorsan. Rávetettem magam a netre, és elkezdtem keresgetni. Az ecet fogyókúrás hatása régi recept, sőt hagyomány, de az érzékeny gyomrú embereknek nem javaslom, mert a nyelőcsövet is szétmarja. Mivel érzékeny a gyomrom, ez a módszer szóba se jöhet, így kutattam tovább.    

Szép lassan eljutottam a Heureka-ig, de előtte megtudtam, hogy a sütőtök, alma, körte, szilva, paradicsom, zöld saláta, sárgarépa, mind zsír pusztítók és nyilván nagyon egészségesek. A tuti megoldás pedig nem más, mint  a friss citrom. Nem is értem, hogy nem jutott eszembe a citrom azonnal, hiszen egy ilyen kúrát egyszer már végigcsináltam, csak az akkor nem volt tudatos. Másfél évvel ezelőtt valahogy rákattantam a frissen facsart narancslére, egy egész citrom levével. Akkoriban kimondottan vékony voltam, de mégis tudtam még fogyni, nem is keveset. A dolog hátulütője az volt, hogy annyira elvette az étvágyamat a narancs és citromlé, hogy a végén már szinte alig ettem, és a gyomrom sem volt túl jól. Kerestem az okát a gyomor gondjaimra, de nem találtam, és betudtam a feszült időszakomnak. Most, hogy olvastam a citrom fogyókúrás hatásáról, leesett, hogy mitől voltam rosszul, na meg vékony. 

 Akkor taktikát változtatunk, és nem reggel a kávé mellé iszom a narancsos citromlevet, hanem az első étkezés után. A hatás tökéletes, fogyaszt nagyon durván, feltölt energiával és tömény C vitaminnal, elnyomja  az éhség érzetet, és eszembe sem jut az édesség. Az eredmény pedig egy hét alatt mínusz két kiló! Tehát így lehet egy hónap alatt megszabadulni nyolc kilótól, lazán, könnyedén, és költség kímélően.

NoraS  

 

Istenem!

Jó ideje figyelem a környezetemet és a világ változásait.  Tíz évvel ezelőtt, ha valaki számmisztikáról vagy látókról, meditációról beszélt, részben elítélték, részben kiröhögték. Amikor a felettes énről az Univerzum törvényeiről vagy Istenről kezdett valaki beszélni, nem volt népszerű, sőt ellenállásba ütközött lépten nyomon. Így azok az emberek, akik számára ezek a dolgok teljesen természetes velejárói az életnek, elhallgattak, és magukba fordulva tanulmányozták és alkalmazták a tanokat, törvényeket, tapasztalatokat. 

Eltelt néhány év, és lassan a két tábor még élesebben elkülönült egymástól. Lettek a hívők és a hitetlenek. A hívő nem feltétlenül azt jelenti, hogy a napi misét látogatja és a Bibliát szorongatja, hanem önmagában hisz. Az önismeret útján halad és szélesíti az ismereteit, tapasztal, amikből tanul és napról napra egyre bölcsebb lesz. Átlátja az élet összefüggéseit, és sokkal magabiztosabb, szeretet teljesebb az élete.  Hibázik ő is, és lesznek kudarcai is, de sokkal könnyebben éli meg őket. Azok pedig, akik sem önmagukban sem egy magasabb erőben nem hisznek, tele vannak kudarcokkal és fájdalommal. Hit nélkül nem lehet létezni,  mert ez az alapja mindennek.    

Az elmúlt két évben gombamód megszaporodtak a jósdák,  asztrológusok, médiumok, terapeuták, akik regressziós hipnózisban visszavisznek az előző életekbe, és ezzel pszichés problémákat, fóbiákat, negatív mintákat oldanak fel. Szép lassan a mindennapi életünk részévé váltak ezek a dolgok, annyira, hogy ma már céges autók felmatricázva hirdetik a holisztikus masszázst és a számmisztikát, olyan mint egy kozmetika autós hirdetése, és lassan olyanná válik, mint a fogmosás, napi rutinná.

Azt mondják, ha egy utas szállító repülőgép elkezd zuhanni, a legnagyobb ateistából is hívő válik a másodperc tört része alatt. Igaz ez egy olyan helyzetben is, bár nem ilyen erőteljesen, amikor napról napra erősebben érezzük a bőrünkön a gazdaság negatív változásait. Az emberek is változnak, lesz aki kifordul önmagából és nem bírja elviselni, hogy nem tud azon a színvonalon élni, mint korábban, pedig most sem él rosszul. Lesz, aki megérti a változás lényegét, és megpróbálja a legjobbat kihozni ebből az időszakból. Válság helyzet hozza ki belőlünk a legjobb formánkat, mert szemfülesnek, gyorsnak, kreatívnak kell lennünk, nevelődünk.  Megtanít minket örülni az apró dolgoknak,  és értékelni őket, mondjuk az áramnak, víznek, fűtésnek, és annak, hogy van mit ennünk. Lesz, aki megijed, és pánikba esik, ezzel pedig generálja maga számára a negatív dolgokat és történéseket, hiszen alacsonyabb rezgésszámon él. És lesznek olyanok, akik kicsit eltávolodva figyelik a változásokat és objektívebben látják az életet. Az ő számukra a mostani időszak kemény helyzeteket hoz, ám azt is tudják, hogy az eddig elvégzett munka, meghozza a gyümölcsét pontosan akkor, amikor a legnagyobb szükség lesz rá. 

Ha egy helyzet ellen lázadunk, az jót nem hoz, mert ha szembemegyünk vele, egy halom pofon lesz az eredménye. Sokkal egyszerűbb, ha  elfogadjuk, és mivel az ellenállás megszűnik bennünk, könnyebben észre vesszük a jót és jó lehetőségeket. 

Nem írok sosem a politikáról, nem értek hozzá. Én csak élek a szavazati jogommal, amikor lehet, és figyelem a körülöttem zajló dolgokat, amiket szűrök, aztán használom. Viszont a minap olvastam egy rövid cikket, ami mellett nem tudtam elmenni.    

"Tiltakozás helyett imádkozással csatlakoztak a pécsi Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziuma és Kollégiumának diákjai a felsőoktatási változásokkal kapcsolatos megmozdulásokhoz. Az iskola vezetése még tegnap közölte, hogy a megváltozott felsőoktatási keretszámok miatt csütörtökre szervezett országos diákdemonstráció ügyében "a bizonytalan helyzetben az isteni bölcsességbe vetett hit és bizalom adhat segítséget" hvg

A hír végén van a lényeg, A bizonytalan helyzetben az isteni bölcsességbe vetett hit és bizalom adhat segítséget. Tehát mára eljutottunk oda, hogy tömegesen és nyíltan vállalva imádkoznak a fiatalok és tanáraik egy kialakult negatív helyzet megoldásáért.  Az acsarkodás ideje lejárt!  Kérj és megadatik? Ha abban hiszünk, hogy mindenre van megoldás, akkor az úgy is lesz. 

NoraS

traning@norapicturestudio.hu

https://www.norapicturestudio.hu/ 

https://www.facebook.com/norapictures

Egyszer úgyis.... 1. rész

Egyszer úgyis történni fog valami, és egy pillanat alatt gyökeresen meg fog változni a véleményed, hozzáállásod, érzelmi kötődésed egy olyan dologhoz/ról, amitől addig kategorikusan elzárkóztál, szidtad, tagadtad, és nyílt vitába szálltál azért, hogy meggyőződésedet igazold, vagy csak a végsőkig kitartottál az álláspontod mellett, míg mások kedvesen mosolyogtak rád, és azt mondták, majd rájössz!

Amikor sok évvel ezelőtt először hallottam az Agykontrolróll, visítottam a röhögéstől, ezt köszi, de nem. Ez biztosan baromság, holott amikor utána olvastam, sok hasonlóságot véltem felfedezni a tanítása, technikája és az én addigi gondolkodásom, világszemléletem között, de valahogy az Agykonrtoll mégis elég bizarrnak tűnt. Két évvel később az anyukám nagy nehezen rábeszélt egy Agykontroll tanfolyamra. Olyan ellenszenvvel és szkeptikusan ültem be a színház terembe több száz ember közé, hogy rendesen rosszul voltam. Baromira nem értettem, hogy mit keresek itt. Mindaddig feszélyezve éreztem magam, amíg Domján László ki nem jött a színpadra, és el nem kezdett beszélni. Tíz perccel később pedig rájöttem, hogy én ezer éve használom az Agykontrollt, ösztönösen, és sajnos néha inkább rosszra, mint jóra. Mire a tanfolyamnak vége lett, olyan tudást kaptam, amivel akár hegyeket is meg tudtam volna mozgatni. Ez meg sokkolt, és szép lassan leszoktam a technikák használatáról és persze a megfelelő gondolkodásról is. Ma, sok évvel később ismét az Agykontroll került előtérbe, mert ha nem csak időszakosan használnám, hanem rutinból naponta, akkor lehet, hogy már minden álmomat valóra váltottam volna, de úgy meg unalmas lenne az életem. 

Az Agykontroll után jött egy másik terület, amit őszintén szólva a sok tapasztalat ellenére sem veszek azért készpénznek.  Az Agykontroll kinyitott nálam sok ajtót, és elkezdtem sok sok dolog iránt érdeklődni. Ilyen volt pl. a spiritualitás, ezotéria, és aztán a szellemvilág, Előző életek, Kineziologia, Hellinger-terápia, Indiai Pálma levél.

Egyik rádió beszélgetésem kapcsán, ebben a témában elmondtam, hogy ezek veszélyes témák, és nem igazán szoktam róluk beszélni, mert aki még nem tudott megbarátkozni azzal, hogy ezek a dolgok igen is léteznek, és rajtunk múlik, hogy mennyit engedünk be belőlük az életünkbe, azok számára én most nem leszek népszerű. Viszont! Saját tapasztalatból tudom, hogy egyszer csak történik valami, vagy történések sorozata, amik által megértjük és elfogadjuk ezt a világot. Nos, én inkább ebben szeretnék segíteni.

Erőszakkal nem lehet az emberek gondolkodását megváltoztatni, szerintem ahhoz idő, szeretet, és türelem kell, no meg jó helyzetek, amiket úgyis hoz az élet. Vannak olyan emberek, akik mindaddig tagadják a szellemek létezését amíg valaki el nem távozik a közvetlen környezetükből. Akkor pedig mindenképpen meg fogja tapasztalni a másik világot. Szerencsésebb a helyzet, ha ez nem így alakul, és más történések hatására változik meg a vélemény. Az elfogadás után sokkal nyugodtabb lesz az életünk. 

Az apukám, aki mérnök, tehát őt csak kézzel fogható tényekkel lehet meggyőzni bármiről is, világ életében elzárkózott a horoszkópoktól, jósoktól, látóktól, és a szellemektől is. Az ő társaságában soha nem is beszéltem erről, mert tiszteletben tartottam az álláspontját. Múlt év novemberében, Mindenszentekkor írtam az első cikkemet erről  a témáról. Utólag bevallom, kiemelkedően magas volt az olvasási száma, tehát érdekli az embereket. Akkor most folytatom ezt  a vonalat, és ki ki eldönthetni, hogy mennyit enged be az életébe  a szavaimból. Tehát megírtam a cikkemet, és valahogy az apukám kezébe került. Nem örültem, hogy elolvassa, mert nem akartam megjegyzéseket hallani, hogy ez baromság, vagy összetépi és kidobja. De nem így történt. Talán koránál fogva jobban megértette az írásomat, de elfogadta, olyannyira, hogy ma már nyíltan beszél róla, és őszintén érdeklődik iránta. Sokkal könnyebb az élet összefüggéseit meglátni, ha elfogadjuk, hogy van személyre szabott horoszkóp, ami ha 70%-ban illik ránk, vagy bejön, ahogy mondani szoktuk, de leginkább segít dönteni, lépni, látni, már megérte. Az újságokban található napi horoszkópot sose olvasnám el, ám amit a születési adatainkból egy nagyon jó Asztrológus kiolvas, arra érdemes odafigyelni.

Ha a sprirtualitás tudását a magunk hasznára fordítjuk, és nem pedig mágiákat tanulunk a neten, amivel akaratlanul óriási problémákat okozhatunk bárkinek, sokkal közelebb kerülhetünk önmagunkhoz.  Sokan azt mondják, hogy képtelenek lennének meghallgatni egy meditációs anyagot. Idegesek és feszültek lesznek tőle. Mindaddig, amíg meg nem hallanak egy olyan hang anyagot, amit azonnal megértenek és befogadják. Napi kétszer tíz perc meditáció mindenki idejébe belefér, és gyökeres változásokat hozhat az életünkbe. 

Utána néztem a rontás levételnek, mert ettől a dologtól nagyon fáztam, ezzel sosem foglalkoztam, ez már sok volt nekem. De az utóbbi időben annyit hallok róla, hogy tanulmányoztam. Nagyon egyszerű a dolog, és sajnos nagyon hatásos, ami hosszútávon csúnya károkat tud okozni, anyagilag, fizikailag, és pláne egészségügyileg. Ha  haragszik ránk valaki,  mert ő úgy véli, hogy megbántottuk vagy irigy valamiért, olyan mérhetetlen haragot áraszt felénk a gondolatival, amik szép lassan elindulnak, és aztán olyan lesz, mint ha egy vízsugárral permetezne folyamatosan.  Ez pedig, akár nem is szándékosan, de hatni fog ránk, és amely élet területünkre gondol az illető negatívan, az fog szép lassan romlani és leépülni. Logikus, nem? Semmi túlmisztifikáltság sincs benne. Az, hogy a rontás levételének folyamata milyen módszerrel történik, abba nem mennék bele, mert biztosan vannak kóklerek és vannak segítő szakemberek is. Hat havonta érdemes megnézetni, hogy van-e rajtunk rontás, vagy netán szellem hozzánk tapadva, mert ilyen is van, ha hiszed, ha nem. Eleve a saját szellemeddel élsz együtt, tehát ez is logikus, hogy vannak a környezetedben többen, és  embere válogatja, hogy milyen módon vagyunk képesek érzékelni őket. Van aki hideget érez, van aki hangokat hall, van aki sziluetteket lát, és van aki egyszerűen csak a jelenlétüket és az üzeneteiket érzékeli. Mindenki képes erre.

Tehát a rontás levétel, napjainkban kezd olyan természetes lenni, mint amikor időközönként elmegyünk a fodrászhoz. Egyébként nincs is ebben semmi rossz, mindaddig, amíg egészséges keretek között használjuk a másik oldal és a spriritulaitás eszközeit. Itt is meg kell találni az arany középutat, mert könnyen beszippantja az embert ez a téma, és akkor bizony elveszíti a realitás érzékét. Tudj meg információkat a spirituális oldaladtól, és aztán teszteld le a mindennapokban.

Nem tanácsolnám senkinek sem, hogy túl gyakran látogassa meg a jósnőjét, pláne azt nem, hogy többhöz járjon és gyakran. Ezek sajnos olyan káoszt okozhatnak az életünkben, pláne ha nem vagyunk teljesen tisztában önmagunkkal, és a tanácstalanság összetör és megsebez minket, hogy ilyenkor ne keressenek jósokat. Sokkal hatékonyabb ha leülünk, megnyugszunk, és elcsendesedünk. A belső hangunk pedig el fog kezdeni beszélni, és nagyon jó ötleteket, tanácsokat fog adni, és bölcsebbé is tesz. És növeli az önbizalmat, mert magunk oldjuk meg a helyzetet,  nem pedig külső segítséggel, aki félre is vezethet minket, akaratán kívül. Nehéz meghallani a belső hangunkat, először, de utána már ismerős lesz, és egy nagyon jó beszélgető partner válik belőle. Szóval, biztosan vannak nagyon jó jósok, látók, médiumok, de csak néha látogassuk meg őket, és akkor jó a látogatás, ha visszaigazolásokat kapunk, ha a saját elképzeléseinket, tapasztalásainkat igazolja vissza.

 NoraS
 
Nézz be hozzám itt is:

https://www.facebook.com/norapictures/

Részlet-ek a NÓRA című könyvemből: Mallorca Marineland- Delfinárium

I.    részlet
 

2011. április 

Sok éve ugyan jártam már Marinelandban, és láttam is delfin show-t, de nem emlékszem az élményre. Októberben, amikor a szigetre költöztem, már zárva volt, így mostanáig vártam arra, hogy végre komoly géppel fotózhassam őket. Engem igazából nem a show érdekelt, hanem a Delfinek.  Nem tudom megmagyarázni mitől, vagy miért van bennem ez a nagyon mély kötődés a delfinek iránt. Biztosan van oka. Persze tudjuk, minden ember szereti a delfineket, ahogy minden ember szereti a zenét is. Csak én a zenét is másképp élem meg, mint a többi ember, és a delfinek pedig számomra a csoda kategóriába tartoznak. Egyszerűen űrkutyák és kész. Én nem a showt néztem, és nem a showt fotóztam, én a Delfinekkel töltöttem negyven percet.  És azt láttam, hogy azok az emberek akik, velük foglalkoznak, ugyanolyan szabadok, mint ők. Olyan összhangban és óriási szeretetben élnek egymással, amit konkrétan megható látni. Nem természetes környezetben ezek a csodás állatok olyan jól érzik magukat, hogy azt kellett mondanom, örülök, hogy nem a nyílt tengerben élnek. Szabadok, és boldogok, gyönyörűek, tündériek, és veszettül mókásak. Ilyen intelligenciája csak egy űrkutyának lehet, egyszerűen csodálom és tisztelem őket. Érdekes, hogy minden mutatványuk önmagában egy élmény, de nekem mégis az volt a legütősebb, amikor négy delfin egy laza kézmozdulatra megindult abban a nem kis medencében, és megmutatták az erejüket a vízben úszva, iszonyat tempóban, körbe, körbe. Szarul járt, aki akkor a medence közelében állt,- egyébként tilos is -  sok vizet kapott a nyakába. Tehát, megkaptam az élményemet, amit már annyira vártam. A Delfinek kikapcsoltak, feltöltöttek, majd felkapcsoltak bennem valami titkos energiaforrást, aztán elküldtek haza.   

Néhány héttel később pedig a munkám most a könyvem írása mellett és közben, egy Mallorcáról szóló úti film forgatókönyvének elkészítése. Itt az ideje, hogy hat hónap után megmutassuk a világnak,  melyik az a hely, amiért lemondtam az otthon kényelméről, a családomról, Apsziról, és a cicákról, a barátaimról, ismerőseimről, és a tutinak mondott munkámról. Készítünk egy olyan filmet a szigetről, ahogy én látom, ahogy nekem tetszik, és ahogy szívesen megmutatnám mindazoknak, akik  már ismerik, és mind azoknak, akik majd csak ez után fognak szerelembe esni iránta.

II. részlet

Három napig jártam Pálma irodáit és szép sorban beszereztem minden engedélyt, igazolást és kérelmet, tök egyedül. Óriási élmény volt. Hivatalos ügyeket intézni Mallorcán, az igazi kihívás, nekem pedig pont erre volt szükségem. Egyáltalán nem zavart, hogy volt olyan hely, ahova négyszer kellett visszamennem, mert hatodik alkalommal is mosolyogva tettem volna meg. Tanultam, ismerkedtem, kapcsolatokat építettem, és szép lassan a kezemben is volt minden papír a filmforgatásához. 

Csak a Marineland nem válaszolt még. Pedig az nekem nagyon kell! Azt szinte bármi áron akarom! Mivel egy központi fotós irodában is jártam, megkérdeztem, hogy lenne-e ötletük a problémám megoldására, ugyanis másfél hete nem válaszolnak a mailemre. Menjek oda személyesen? A válasz annyi volt, hogy sajnos egyáltalán nem tartozik hozzájuk az engedély, mert a Marineland magán cég, viszont kapcsolatuk van velük. Egy telefont igazán megér. Holnap tudja intézni, és jelzi, hogy mi az eredmény. 

Másnap reggel várt egy mail a fotós irodától, hogy a Marineland igazgatója nagy szeretettel vár engem, most délelőtt.

Mi van? Visítottam a laptop előtt a kávémat lötyögtetve. Gyorsan összekaptam magam és irány a Marineland. Öt perc autóval. Megmutattam a portán a kinyomatott levelet, mely szerint az igazgató úr vár, és nagy mosollyal mutatták, hogy merre találom. Ahogy benyitottam a porta ajtaján, egy irodából kilépő, rettentően szimpatikus és barátságos, ötvenes pasi fogadott. Már nyújtotta is a kezét, és végig spanyolul mondta, hogy megkapta a mailt a filmes irodától, és már várt, miben segíthet? 

Összeszedtem az összes nem létező spanyolomat és mondtam, hogy

- Entiendo, pero no habla espanol, estoy estudidando. Do you speak English?

- Yes I do. Egy hatalmas mosoly társaságában.

Elmeséltem neki, hogy hat hónapja a szigeten élek, fotós vagyok, és a társammal egy Mallorca úti filmet forgatunk május elején, és szeretnénk a Marinelandot is megmutatni a magyar érdeklődőknek. Van-e erre lehetőség, és ha igen, akkor mik a feltételei? Nagyjából három perccel később - nagy mosollyal - már a megbeszélt időpont megerősítésén is túl voltunk. Az igazgató úr a főbejáratig kisért.

 Eljöttem a parkolóból, és visíííítottaaaam, hogy helló Nóraaa!

 

- Álom 1. kipipálva!  Delfineket fogunk filmezni és kedvemre fotózhatom őket. Akkor, már csak azt kell elintézni, hogy közelebbről is lássam kis kedvenceimet.

Úgy örültem neki, mint egy gyerek. Köszönöm!

III. részlet 

Szerda reggel pedig vártak ránk a Delfinek.  Az igazgató már várt minket. Bemutatott mindenkinek, akivel forgatni fogunk, elkísért minket a papagájshow-ra, és megbeszéltük, hogy a forgatás végén vár minket az irodájában. A papagájshow annyira nem az én világom bevallom, de ettől még aranyos. A műsor után én már indultam volna a nézőtérre, hogy a legjobb helyet találjuk meg a delfinshow forgatásához, de Kornél  rákattant az óvodások fotózására. Lett volna szívem elrontani? Dehogy. 

A Delfinshow után megkerestem a menedzsert, akit előzőleg az igazgató bemutatott, és megkértem, hogy ha lehet, akkor szeretnénk  a Delfineket közelebbről is forgatni.  Tizenöt perc múlva vár minket a hátsó bejáratnál.  Juhéééjj!

 A megbeszélt időben megérkezett a kedvenc trénerem, egy nagyon kedves lány, a trénerek közül ő beszél egyedül angolul, és ő lesz az, aki körbevisz minket a medencénél és mondja, hogy mit lehet és mit nem.  Az első mondata az volt.

- Don’t tuch them! 

Bár ez nyilvánvaló volt, hogy nem lehet a delfineket simogatni, ettől még leírhatatlan az érzés, hogy ott úszkálnak tőlem karnyújtásnyira, és édesen incselkednek, és pózolnak a fotókhoz.  Ez igen is egy kimondottan intim húsz perc volt velük és köztük. Kaptunk egy külön show-t a film kedvéért, és láthattuk hogyan készülnek a következő előadásra.  Hálás vagyok az élményért! 

NoraS

Karácsony vagy a Szeretet Ünnepe?

Néhány évvel ezelőtt ez a két szó nekem egy és ugyanazt jelentette. Három nap, amit a családunkkal töltünk, eszünk, iszunk, fát állítunk, ajándékot adunk és kapunk. Filmet nézünk, olvasunk, de valahogy már várjuk azt is, hogy vége legyen, és kezdődjön az új év egy tiszta, új  lappal. A karácsony és a szeretet ünnepe mára mintha teljesen elkülönült volna egymástól, olyan mintha egymás teljes ellentétei lennének. 

A karácsony, ahogy én látom és tapasztalom, a pénzről, a kirakatról, a túllicitálásról szól, a dugig lévő Plázákról, ahova egyébként sem szeretek járni, nem hogy az ünnepek környékén.  Árleszállítások garmada, idióta agyoncsépelt karácsonyi dalok, amik hallatán inkább forog már a gyomrunk, mint hogy átszellemülve a karácsony hangulatában keresgessünk boltról boltra járva, csodás ajándékokat vásárolgatva, mosolyogva és boldogan. Na, ez az, amit sehol és szinte senkin sem látunk, lassan már egy karácsonyi kirakodó vásárban sem, ahol még forralt bort is iszogathatunk, tehát bódít. Ez a fajta ünneplés  nem az én világom. Szomorú vagyok, hogy  a pénzről szól ez az ünnep, amikor a szeretetről kellene.  

A szeretet ünnepe arról szól, hogy napokkal korábban bevásárolunk, hogy elkerüljük a tömeget a boltokban, de mivel valami  úgyis kimarad, hát csak be kell térni a tömegbe, és ilyenkor a sorban állás közben jó kis családi sztorikat és képeket láthatunk és hallhatunk. Ezekért az elcsípett negatív tapasztalatokért ( tülekedés, egymásnak beszólogatás, idegesség, feszültség, harag ) mondom, hogy a karácsonyi készülődésnek semmi köze a szeretethez.

A Szeretet Ünnepe a sütésről, főzésről, iszogatásról szól, és mire eljön a Szenteste, igazi meleg, meghitt hangulat költözik a lakásba, és  a friss fenyő illata átjárja az otthon melegét.  Nem aggatom tele a lakást mindenféle vacakkal, de apró szépségekről gondoskodom.  Nekem a kevesebb mindig több. 

Az új  divat szó a válság. Szerintem pedig nincs is válság, sokkal inkább változás van.  Egy változás, ami szép lassan rávezeti az embereket arra, hogy a Szeretet Ünnepe ne a pénzről szóljon, hanem a szeretetről.  Nem attól lesz igazi az ünnep, ha tele van a fa alja ajándékokkal.  Azokat elfelejtjük. Az élmények viszont mindig élni fognak bennünk.  Élmény egy csomag finom kávé, amit hetekig ihatunk, tehát meghosszabbítjuk vele  az ünnepet. Egy finom bonbon vagy ital emeli az esték fényét és hangulatát, és egy kellemes beszélgetés méltó partnerei.  Egy színház, koncertjegy, könyv, zenei CD  vagy mozijegy maradandó élmény, ami sokkal inkább fog kötődni a karácsonyhoz, mint egy szép kék kötött pulóver, vagy egy olajsütő,  hiszen ezeket év közben úgyis megvesszük. 

A Szeretet Ünnepén egyáltalán nem biztos, hogy karácsonyi dalokat akarok hallgatni. Az is lehet, hogy nekem vannak olyan dalaim, zenéim, amelyek  témájának  semmi köze a  karácsonyhoz, mégis lehet, hogy nekem ezektől a daloktól lesz ünnepi és szeretet teljes hangulatom. Azt gondolom, hogy felnőtt korára már mindenki vagy minden család kialakította a saját rituáléját – és remélem is, hogy így van – erre az alkalomra, és tulajdonképpen ezekben az apróságokban rejlik a Szeretet Ünnepének az üzenete.

A Szeretet Ünnepére az egyik legszebb ajándék az, amit magunk készítünk. Nem kell, hogy mindenki kreatív legyen, mert egy több fogásos, apró adagokból álló menüsor már önmagában is nagy ajándék. A szépen megterített asztal, tányérok, evőeszközök, poharak, gyertyák, szalvéták és a kis csengettyű teszi az ünnepet igazán meghitté   Amikor főzünk, szívünket, lelkünket beletesszük, már aki szeret egyáltalán vagy tud főzni. A főzés örömét nehéz leírni, de mindenki átélheti, ha készít valami finomságot, a dicséret pedig akkor sem fog elmaradni, ha csapnivalóan rosszul sikerült az étel, mert ebben a szándék a fontos,  a gondoskodás és a  figyelmesség.  Amíg készítem az ételeket, addig azokra gondolok, akikkel együtt fogom elkölteni, szeretettel fűszerezem meg az ételeket.  Gondosan válogatom az alapanyagokat, a fűszereket, és élvezem amit csinálok. 

A szeretteimnek való vásárlást  már rég óta  nem viszem túlzásba, de legyen jelzés értéke.  A többi ajándék, pedig apró finomságok, amik ínyencségeikkel kiegészítik az ünnepi menüt, vagy felfrissülést jelent az ízek kavalkádjában, vagy emléket idéz fel egy közös programról. Ez egy önző ajándékozás a részemről, mert így sok apró ajándékkal, nagyon sok mosolyt tudok csalni az arcokra. 

Te idén kevesebbet költesz karácsonykor mint tavaly? Remélem, hogy igen, és nem azért mert nincs rá pénz, hanem azért, mert fölösleges.

Ha bármelyik évben megkérdeztem a környezetemben bárkit, hogy mit kapott karácsonyra, mindenki elkezdett tárgyakat sorolni. Senki sem mondta azt, hogy törődést és sok sok szeretetet kaptam. Nem a tárgyak fejezik ki, hogy mennyre vagyunk fontosak másoknak, pénzért nem lehet nyugalmat, egészséget és főleg szeretet vásárolni.  Igazi karácsonyi hangulat akkor lesz körülöttünk, ha megváltoztatjuk az ünnephez való hozzáállásunkat és kinyitjuk a szeretet ajtaját a szívünkben. 

Azt kívánom, hogy ez a két szó ismét fonódjon össze, jó erősen, és legyen sok boldog szeretetről szóló ünnepünk, amit karácsonynak hívhatunk! 

NoraS

Nézz be hozzám itt is: https://www.facebook.com/norapictures/