Részlet NÓRA1 című könyvemből: Újra felfedezem a szigetet

Említettem, hogy Mónika autójára „babyszitterséget” vállaltam, nagyon szívesen. Az első dolgom az volt, hogy olyan helyeket keressek a szigeten, amit eddig még nem láttam, vagy már nem emlékszem rá. Félreértés ne essék, hiszen itt minden gyönyörű és megunhatatlan, de kell az új felfedezésének élménye is, mert ez által élem át azt az érzést, amit akkor, amikor először  voltam itt. Konkrétan a csoda élményét kezdtem most el újra keresni, és hála az égnek, csodából itt van bőven. 

Először azért mégis az ismert területen autóztam, hiszen meg kellett ismernem a nagy autót, hogy érezni is tudjam. Aztán nekivágtam az új helyek becserkészésének. Elviekben én jártam már pl. Cala Ratjada-ban, de nem emlékeztem rá. Most megkerestem, és az egyik kedvencem lett. Ez a hely kicsit a Tihanyi Apátság sétányához hasonlít, csak itt tenger veszi körbe a sziklás sétányt, ami kacskaringós és nagyon hosszú. Kávézók, éttermek, butikok, ékszerboltok sorakoznak végig. A tenger végtelen látványa pedig a pálmafák mentén, elvarázsolja az embert. Órákig ültem az egyik kávézó teraszán, és írás közben a kikötőbe érkező hajókat fotóztam, és napoztam. Egy üvegfenekű hajó túrára szívesen beneveznék, de egyedül ehhez semmi kedvem.  

Vannak véletlen felfedezések is, vagy meg nem talált helyek. Megláttam a térképen egy öblöt, amely a Cala Romantica névre hallgat. Nem vagyok éppen romantikus alkat, de ezzel úgy voltam, hogy nosza, ezt látnom kell! Hátha tényleg szép, és akkor tudni fogom, mit neveznek romantikus öbölnek. A vége az lett, hogy a harmadik próbálkozásnál feladtam, nem találtam meg. Hangosan ordítottam  a kocsiban, hogy elééég! Ennyit a romantikáról, mondtam, hogy nem vagyok az, így nem is kell vele találkoznom, le van szarva.

Innen a következő új hely, ami felfedezésre várt, PortoColom.  Beértem a kikötőbe, párás, ködös, nagyon borús idő volt, és az utcán alig lézengett ember. Imádom! Olyan hangulata van, amit soha nem láthat egy turista sem, ezt az igazi mallorcai hangulatot csak azok élhetik meg, akik itt laknak. Ahogy haladtam végig a kikötő mentén, ahol sorban ringatóztak a halászcsónakok, megláttam egy táblát: világítótorony. IRÁNY! Nagyon szeretem, és vadászom is őket, különleges hangulatuk van. Tehát, célba vettem a világítótornyot, és pár perccel később ott is voltam. Szezon előtt ezek sajnos nincsenek nyitva, így két fotó után elindultam visszafelé. Az első utcán benéztem balra, és felvisítottam a látványtól, satu! Azt  a mindenit, mi van itt? Irány a part felé. Nos, egy erdei kis út, ami egy csodás apró öbölbe vitt, és a vízparton egy nagyon egyszerű, ám barátságos, és családias étterem volt, terasszal. Szerintem a világ egyik legjobb kávéját itt ittam, tele volt mosollyal és szeretettel. Mediterrán házacskák, villák, csodásan gondozott kertek, és hozzá a türkiz kék tenger.  Olyan nyugalom árad ezen a helyen, hogy perceknek tűnnek az órák, és csak töltődsz a természet szépségeivel. Bementem az étterembe, pont üressé vált a terasz utolsó asztala, ahonnan a legjobb a panoráma, pár perccel később megkaptam a tejeskávémat a végtelenül kedves pincér hölgytől, és azt mondtam magamban: 

- Na, Nóra, még, hogy nem találtad meg a Cala Romanticát? Nem, mi? Dehogy nem! Itt van az orrod előtt. Ennél szebb nem lehet, így nekem Porto Colom lett a „Calaromantica”. Ha valami, akkor ez a hely AZ!  

Santaponsa a sziget nyugati oldalán található, és ott pl. a pékségért (Panederia)   szoktam megfordulni, no meg a tengerpart melletti park fáin élő papagájok miatt. Nagyon édik! Egy halom papagáj fészek van a fák tetején, és ők nagy csapatban itt élnek, teljesen szabadon. 

Galilea egy másik nagy kedvencem. Ő sincs messze tőlem, bent van szárazföld belsejében, a nyugati partszakaszhoz közel.  Egy nagyon apró hegyecske, melynek a tetején van egy édes templom, nagyon szép állapotban, és egy kilátó, ahonnan jó időben elláthatunk egészen Magalufig.  A templommal szemben egy nagyon régi épületsor húzódik, és így ezek együtt, egy szinte teljesen zárt udvart alkotnak, ahová csak gyalog, egy kis parkolón át tudunk felsétálni.  A templom lábánál egy családi étterem található, ahol a világ legfinomabb tapasát lehet enni, borzasztóan olcsón, és mivel a múltkor megpróbáltam az ebédemhez mindent spanyolul kérni, az ebéd utáni kávémhoz az idős tulajdonos nénitől kaptam ajiba egy szelet almatortát, amit persze ő sütött. Hát nem édes? Degeszre ettem magam a tapas-al, de egy morzsát sem hagytam a sütiből, annyira finom volt. És itt kellett elismernem, hogy a német turisták között is vannak nagyon jó fejek. Két házaspár,  - olyan hetven felé-. Édesek, közvetlenek, barátságosak, és nagyon kedvesek voltak, jó hangulatot csináltunk  a teraszon. Nos, én az ilyen helyeket szeretem. Pálma gyönyörű, ez nem is kérdés, de őt szinte naponta látom. Nem unom, szó sincs róla, sok idő kéne, hogy megunjam. Pálma nyüzsgését szinte naponta átélem, mosolyt csal az arcomra a kikötő látványa, gyönyörű a LaSeu Ketedrális, és a Paseo Maritimo sétány, reggel délben, este, éjjel, hajnalban, de ha töltődni szeretnék, akkor irány valami eldugott, csendes, biztonságos hely, és abból akad itt bőven.

Eljutottam ahhoz az állapothoz is, amit nehéz körülírni, de nagyon jó átélni. Valldemossában jártam egyik vasárnap, és itt találkoztam az új helyzetemmel. A városban kétféle ember sétál az utcán, az, aki ott lakik, és az, aki turista. Én viszont a köztes pályán mozgok, otthonosabban a turistáknál, de idegenebbül az itt élőkhöz képest. Nekem ez fel sem tűnt, de a többieknek igen, mert ahogy sétáltam, kávéztam a kedvenc kávézómban, fagyiztam egy német hölgy fagyizójában, és közben hol németül, hol angolul, hol pedig spanyolul beszélgettem, érdekes mosolyokat és reakciókat láttam az embereken. Október óta egyszer sem fordult meg a fejemben, amikor turistákat láttam, hogy de szar nektek, csak egy hétig vagytok itt, aztán visszamentek a hideg Németországba vagy Angliába. Most először esett ez le nekem, amikor fotózás közben,  nagyon kedves irigységet láttam az arcokon, vagy az elismerést, hogy az ő szigetüket választottam lakhelyül. A LaGranja udvarházban egy Brazil származású, de itt élő idegenvezetővel akadtam össze, és néhány perc alatt sok dolgot átbeszéltünk a szigettel kapcsolatban, és úgy váltunk el egymástól, mintha évek óta nagyon jó ismerősök lennénk. Tehát még bőven idegen vagyok a sziget számára, de már elkezdett engem közel engedni magához.

NoraS

Facebook

A platform, amit mindenki szid, de szinte mindenki használja, nap, mint nap, többször is.  Nap estig tudnék írni róla, és gondolom mások is, most mégis talán én leszek az, aki megfogalmaz helyetted néhány gondolatot a Facebookról. 

Ez az oldal, illetve az elérhető profilok száma mérhetetlen információt tárol, de nem minden arany, ami fénylik. A sorok között ugyanis tudni kell olvasni. Vannak, akik azt gondolják, hogy a fent lévő információk mindig a valós képet is mutatják az adott profil tulajdonosáról, holott egy profilon lévő adatok olyan iszonyatos tévútra tudnak vinni, hogy el se hinnéd. Sokan használják nyomozás céljára és a begyűjtött infók alapján csodásan beviszik magukat a málnásba, és a bolhából elefántot csinálnak pillanatok alatt, majd kész tényként kezelik és viselik, intézik, az információkat, de egy fontos dolgot elfelejtenek, a profilok tartalmáért senkinek sem vagyunk kötelesek elszámolni, sem azért, hogy melyik ismerősünk (ex pasik, ex csajok, kollégánk, főnökünk, csúnya szóval élve, beosztottunk, ellenségeink, haragosaink, irigyeink, vagy a családtagjaink) tartalmaira hogyan reagálunk, és a mi posztjainkra hogyan reagálnak mások.

Sokan azt gondolják, hogy joguk van számon kérni a párjukon, hogy milyen lépéseket tesz a saját lapján. Azt gondolom, hogy a tetszés nyilvánítást nem lehet számon kérni. 

 A féltékenység melegágya a LIKE nyomogatás. Vannak olyan barátaim, akik gondosan odafigyelnek arra, hogy mit és hogyan tesznek a lapjukon, hogy a párjuk számára ne adjanak alapot a féltékenységre.  (zárójelbe írom a kulcs szót: bizalom)  

Karácsony előtt keringett a Facebookon egy jópofa poszt, valahogy úgy szólt, hogy Karácsonyra  a legjobb ajándék a párodnak, ha odaadod neki a FB belépő kódodat, találna ott akkora meglepetéseket.... Igaz! De ismét mondom, hogy a profilom tartalma csak rám tartozik, sose kutattam, undorító dolog, nálam viszont kutattak, undorító dolog! 

 Egy jól irányzott egyszerűnek tűnő like viszont többet elmond, mint hinnéd. :)

2 in 1, macskalelkek

Két évvel ezelőtt a családunk szőrös gyerekei négyen voltak, Kyra a szetter lány, Apollom, és két csíkos cica tesó, kisfiú és kislány. Mára sajnos már csak Apollo és a cica lány maradt, és amióta ketten vannak a macsek érdekes dolgokat csinál.

A kisfiú cica egy roppant kedves, bújós, kislányos lelkületű cica volt, aki az állatorvosunk szerint beszélgetve nyávog, azaz nem zavaró, hanem kimondottan élvezetes hallgatni. A kislány jelleme viszont ennek pont az ellenkezője, hisztis, nyűgös, nagyképű, finnyás, és a nyávogása iszonyúan idegesítő és hangos is. Ő egy  akaratos rohadék, de ha épp olyan hangulata van, akkor nagyon kedves tud lenni, igazi macska! Kisfiú volt Apollo nagy barátja, együtt mentek sétálni, együtt ettek és aludtak. Ha néhány óráig Apollo nem volt otthon, kisfiú óriási panaszkodásba kezdett, amikor hazaértünk, és percekig bújt Apollohoz, ő meg nyalogatta a macska fejét. Utólag sajnálom nagyon, hogy nem csináltam videókat ezekről a jelenetekről, de akkor ez nekem annyira természetes volt, fel sem merült bennem, hogy egyszer ezt már nem láthatom többet. És egy november eleji reggelen kisfiú örökre elaludt a kedvenc foteljében. Ettől a hiánytól pedig a kislány macska elkezdett furcsán viselkedni.

Kedvesebb lett, szinte egész nap a lakásban van, bár amikor a grundon nyomja, mindig szerez valami sérülést, holott ivartalanított, a múltkor a füléből tépett ki egy darabot, gondolom egy másik macska. Tehát az utcán harcias a kiscsaj, de itthon kezesbárány. Ordítva követ mindig valakit a lakásban, és ha épp nem alszik vagy vernyog, akkor valakinek az ölében ül és szeretni kell. Apollot korábban szinte észre sem vette, most meg le se szakad róla, nyalogatja a fülét és szinte belebújik. Az viszont furcsa, hogy Apszi úgy viselkedik vele, mint korábban, amikor a kisfiú még velük volt, azaz le se sz@rja. Tehát, ha a kisfiú lelke átköltözött volna a kislány cicába, akkor Apollo ebből semmit sem érzékel. Többször beszélgettem az ebemmel arról, hogy legyen már kedvesebb kicsit a kislánnyal, mert amikor a konyhában toporognak ketten, Apollo biztosan lök rajta egyet, vagy simán rálép. Néhány napja látom is, hogy sokkal finomabban bánik a cicával, és már az sem zavarja, ha odabújik hozzá aludni :) Nehezen tudom elképzelni, hogy két macskából egy legyen, de mégis olyan, mintha a kisfiú a kislányban élne tovább velünk.

Kifiú

Kislány ( alias rohadék) 

Diagnózis - Hosszú bejegyzés 2. rész

Néhány nappal ezelőtt, munka közben jöttem rá, hogy nem látok tökéletesen a jobb szememmel, egész egyszerűen homályosan látok vele bizonyos dolgokat.  Pánik indult, mert a szemem épségére mindig nagyon vigyáztam, és most baj van.  Gyorsan kerestem a neten egy optikus üzletet, ahol végeznek szemvizsgálatot, és kértem is időpontot másnap reggelre. Volt egy éjszakám arra, hogy megnyugodjak, és azt lássam magam előtt, hogy minden ok. a szemeimmel, csak néha túlterhelem, és többet kellene pihentetnem őket.

Sajnos a valóság nem ez lett. A szemvizsgálat eredménye szerint a bal szemem -0,25-ös a jobb viszont  (amivel képet alkotok, és dolgozom)  -0,75-ös. Itt dobtam az első hátast, az majdnem egy dioptria, hogy nem vettem észre eddig, hogy nem látok tökéletesen? A második hátast akkor dobtam, amikor a vizsgálatot végző hölgy azt mondta, hogy a retinám vagy szaruhártyám sérült, vagy beteg. A harmadikat pedig akkor dobtam, amikor a két lencse árára leírta, hogy 52.000 .- Ft! + keret, és tartozékok, összesen úgy 75.000! A vizsgálat árát ki kellett fizetnem, de, ha egy hónapon belül náluk vásárolok szemüveget, akkor ezt az összeget levonják. Remek!

Kijöttem az üzletből és a nyakamba vettem a várost, hogy a meglévő infók alapján keressek egy lényegesen kedvezőbb árú szemüveget, közben pedig tombolt a lelkem, hogy nem szándékozom szemüvegesnek lenni, akkor sem, ha az emberek jó része viseli és használja, akár gyerekkora óta. Bejártam néhány üzletet, mire eljutottam a VisionExpress-hez, és itt az árak már bőven a barátságos szinten voltak, olyan 30.000 körül, bár én még ennél is diabetikusabban szerettem volna megúszni. 

Délután az apukám visszakísért a VisionExpresshez, hiszen ő nagy szemüveg használó, tudja, hogy mit érdemes venni,  és mit nem. A VE ragaszkodott hozzá, hogy csináljunk egy újabb szemvizsgálatot, hiszen ők a saját eredményükre tudnak garanciát vállalni, logikus. Így jött egy újabb vizsgálat, csak ez már nem öt percig tartott, hanem majd húsz percig. Egy fiatal srác vizsgált és már az elején közölte, az képtelenség, hogy mínuszos legyen a szemem, mert ha az lenne, akkor a legfelső sorban lévő betűket egyáltalán nem látnám, de mivel én tű élesen látom őket, csak pluszos lehet a szemem. A végeredmény az lett, hogy bal szem +0,25, a jobb pedig +0,5-ös. Elég nagy különbség a reggeli optikus boltban mértekhez képest. Néhány perccel később a keretet is megtaláltam, a végösszeg pedig 16 rongy lett, 2 év garanciával együtt. 

Ma délelőtt visszamentem az optikus üzletbe, és kedvesen elmeséltem a kiszolgáló hölgynek, hogy tegnap itt jártam egy vizsgálaton, kaptam egy eredményt, de délutánra kiderült, hogy ez az eredmény igen csak távol van a valóságtól, és szeretném visszakérni a vizsgálat árát. Persze erről szó sem lehet, az eredmény pedig csak egy eredmény, ahány mérés, annyi eredmény! Azt hittem, hogy rosszul hallok. Minden mérés más eredményt mutat? Akkor minek a vizsgálat? Ilyen alapon hasra ütés szerűen lehet lövöldözni, hogy kinek vajon milyen szemüveget írjanak fel. A beszélgetés vége az lett, hogy bizonyára a VisionExpress mérése a hibás, az optikus üzlet nem hibázhat. 

Mondjuk, tegyük fel, hogy valaki lázas, fájnak az ízületei, és gyenge. Elmegy az orvoshoz, és ő azt mondja felületes vizsgálat alapján, hogy enyhe megfázás. Ír receptet Calmopyrinre és három napra kiírja pihenni, és igyon sok teát a beteg. A valóság pedig mondjuk az, hogy tüdőgyulladása van, csak a doki nem vette észre. Nem folytatom.... 

Tudjuk nagyon jól, hogy egy diagnózis nem diagnózis, bármiről is legyen szó, de ez azért meredek, hogy soha senkitől még nem hallottam olyat, hogy " Bocsánat, hibáztunk!" Büntetlenül félrekezelnek az orvosnál, és mossák kezeiket, rosszul mérik a szememet, és vegyek 70-ért szemüveget, hátha tovább romlik a szemem, de amúgy, ha nem lenne jó a lencse, akkor kicserélik! Ha manapság már csúcstechnikával vizsgálnak szemeket, akkor mi a fenéért nem lehet, közel azonos eredményeket összehozni? De a hülye, nyilván én vagyok! 

A férfi 2. rész

Úgy döntöttem, hogy ebben a részben arról a  férfiról lesz szó, akiről sokan csak álmodnak, és azt hiszik, hogy csak a filmekben és a regényekben léteznek, holott akad belőlük a valóságban is, csak észre kell venni őket. 

A férfiak nem tesznek erőfeszítéseket arra, hogy észre vegyék őket a nők. Nem versengenek a többi hímmel, hogy ők kerüljenek középpontba, ők tudják, hogy mire képesek, mi lakozik bennük, és azért nehéz észre venni őket, mert a többi acsarkodó hím elvonja a nők figyelmét az igazi férfiakról. Az igaz férfi nem feltétlenül jófiú, bőven van benne annyi rosszaság, amennyi őt mindig izgalmassá teszi. 

Igen, a férfi kinyitja a nőnek az ajtót, leveszi a kabátját, fel is adja rá, előzékeny, kedves, őszintén érdeklődő, és nagyon udvarias, de ezek a dolgok tanulhatók. Akkor veszi le a nőt a lábáról, ha ösztönösen udvarias, mert ez viszont vele született tulajdonság és adottság, férfias azért, mert nem kötelességtudatból cselekszik, hanem azért, mert ezt ő is élvezi. Igen, a férfi élvezi, hogy ő férfi, és ki is használja ennek minden előnyét. Egy nőnek is jól esik, ha bókolnak neki, kellemesebb lesz tőle a napja, a férfiak is így vannak ezzel. 

A férfinak nincs szüksége arra, hogy elejtsen minden vadat, elég a tudat, hogy elejthetné. A férfi tudja, hogy hol kezdjen, és hol hagyjon abba egy flörtölést vagy játékot, hiszen ahhoz is van érzéke, hogy ráhangolódjon a nőre, és ezért azt is tudja tökéletesen, hogy hol vannak a határai.  Egy férfi sosem lő túl a célon, sosem pofátlan, sosem tolakodó, sosem bántó, pláne nem megalázó. A férfi számára nem létezhet olyan lelkiállapot és helyzet, hogy megüssön egy nőt, vagy gyereket, és az állatokat sem bántaná sosem. A férfiak isznak alkoholt, mert jól tudják, hogy a feszültség és a stressz levezetéséhez egészen egyszerűen a piára szükség van. Nem minden nap, mert a férfi nem alkoholista, a férfi az alkoholt is ismeri meg önmagát is, és persze néha sikerül túllőni a célon, de a férfi még ezt is büszkén bevállalja, és persze napokig másnapos. 

A férfiak tudnak sírni és nevetni is, képletesen és fizikailag is, pont. A férfi elismer, nem a hibáit keresi a másikban. Lojális, céltudatos, családra vágyik, de női táskát nem fog vagy visz a kezében. A férfiasság nem a magasságon és a kidolgozott izmokon múlik, hanem a lelki nagyságon. Előnyös, ha egy férfi sok pofont kapott az életétől, tehát tudja mi a pokol, és törekszik a mennyországra. A legtöbb férfi volt már olyan helyzetben, hogy egyik pillanatról a másikra elveszítette szinte mindenét, vagy mindenét és a nulláról állt fel, és épített egy új birodalmat. 

A férfi büszke mindarra ami és aki, de mindezt alázattal teszi. A férfi olykor hibázik, megbotlik és téved, de ettől lesz ő az idő múlásával még férfiasabb és még vonzóbb.  

NoraS

traning@norapicturestudio.hu

https://www.facebook.com/norapictures

https://www.norapicturestudio.hu/

Januári depresszió

Szándékosan nem a téli depresszióról írok, hiszen a befelé forduló időszak tetőpontja mindig a január. Nyáron kifelé, télen pedig befelé fordulunk, csak az a nem mindegy, hogy milyen mértékben tesszük ezt. Az év végén a számadás, a visszahúzódás, önmagunk lelkivilágával többet foglalkozó időszakot éljük, aztán ezt ki így, ki pedig úgy éli meg. Embere válogatja, hogy ki mennyire mélyre süllyed a maga világában, gondjaiban, bánatában, kilátástalan helyzetében, és vannak sajnos sokan, akik annyira képesek összetörni magukat, hogy kiszámíthatalanul viselkednek, vagy kínjukban olyan dolgok után kapkodnak, mint jósok, látók, médiumok, vagy asztrológusok.

Nincs ezekkel a dolgokkal az ég világon semmi baj, csak tudni kell őket a helyükön kezelni. Jósoltatni ne akkor menjen az ember, amikor totál össze van törve és bizonytalan, és sebezhető, legfőképp befolyásolható. A jövőt látni akkor érdemes, amikor jól vagyunk, mert ekkor visszaigazolásért megyünk, nem pedig azért, hogy valaki mondja meg helyettünk, hogyan kellene megoldani a gondjainkat, vagy kimászni a lehangolt lelkiállapotunkból.

És akkor most eljutottunk oda, hogy beszélgetés. Neked van olyan ismerősöd, barátod, akivel bármiféle gondodat, kínodat meg tudod beszélni, vagy csak elmondani, kimondani magadból? Ha a hallottak alapján ötlete és véleménye van, azt meg is hallgatod, vagy csak beszélsz a kínjaidról megállás nélkül, közben hergelve és belelovalva magad a helyzetbe? A depresszív állapotból úgy nem fogsz kijönni, ha folyamatosan hajtogatod a fájdalmaidat, ebből úgy lehet kijönni, ha eltereled a figyelmedet, és teljesen más dolgokkal foglalkozol, olyan dolgokkal, amelyektől jól leszel.

Leginkább az a jó, ha már azelőtt felrázod magad, mielőtt túl mélyre csúsznál a lelki fájdalmakban. Ez a legnehezebb része egyébként, felismerni a folyamatot, és érezni, hogy hol van az a pont, amikor magadra kell szólnod, hogy ácsi! Túl messzire mentél önmagadban. Ehhez kell az önismeret, hogy tudd, mikor mit kell tenned, hogy az elcsendesedés létrejöjjön, de hasznos dolgokra tudd fordítani, mint pl. olvasásra, sétára egyedül, alvásra, néhány jó filmre, zenehallgatásra, családi fotók rendezgetésére, régi számlák elévült iratok kiszórására, tanulásra, és még sorolhatnám....

Sokkal nehezebb magunkat összeszedni akkor, ha már túlságosan belecsúsztunk az önsajnálatba és az önkínzásba, és ezt tapasztalatból tudom! Hiába esik nehezedre, de menj társaságba, sétálj a hidegben egy szép erdőben, vagy egy parkban. Menj el hetente egyszer szoláriumba, ennyi nem káros az egészségre, de pótolja a D-vitamint, mert a D-vitamin depresszió űző. Vegyél fel színes ruhákat, és készíts színes ételeket, egyél sok gyümölcsöt és persze csokit.

A minap egy kedves lány ismerősömmel beszélgettem, és kérdeztem hogy van? A válasz az volt, hogy" a hülyeségem árán megszívattam magam, és most iszom a levét, de én csináltam magamnak a helyzetet, hát viselem is következményeit, de ha nem baj nem mondom el, mert néhány embernek  elmeséltem, és már umon! Nem akarok beszélni róla többet, mert csak ideges leszek, és megint a szar helyzetben fogok toporogni, és én inkább felejtenék!" Borzasztóan örültem, hogy ezt mondja, mert ez a hozzáállás egy roppant nagy tudatosságra vall, és ritkán találkozom olyan emberekkel, akik így gondolkodnak. Én is ilyen vagyok. Minél hamarabb lépjünk túl egy rossz helyzeten, de ez csak akkor megy, ha nem beszélünk róla. Helyette vidám dolgokról beszélek, vagy inkább nem beszélek, hanem azt mondogatom magamban, hogy minden rendben van. A legtöbb esetben működik! :)

NoraS

https://www.facebook.com/norapictures

https://www.facebook.com/profile.php?id=100089609020192

https://www.norapicturestudio.hu/

Fagyos hangulat

Ez a téma nem az én fejemből pattant ki, Orsi javaslatára szedem most össze a gondolataimat a téllel kapcsolatban. Egy olyan évszakról írni, ami a legtávolabb áll tőlem nagy kihívás lesz, de meglátjuk mi sül ki belőle(m). 

Amióta az eszemet tudom a tél az az időszak, amit ha rajtam múlna, kitörölnék a naptárból. Azt elfogadom, hogy szükséges, mert így van egyensúlyban a természet, de én már öt évesen is nyári ruhában akartam óvodába menni, és amikor néhány évvel később a tesómmal az utca végi szánkó pályán múlattuk az időnket, elütött egy szánkó, átment a hátamon, két emberrel rajta, én pedig jó pár másodpercig nem kaptam levegőt. Hárman támogattak haza, és pokolian fájt mindenem, pláne a hátam. Így én akkor és ott befejeztem a téllel kapcsolatos szabadban töltött időt. Amikor jó pár évvel később már Veszprémben laktam, a haverjaim kedvéért megtanultam korcsolyázni, és be is jött olyannyira, hogy évekig Pétre jártunk telente, vonattal, minden hétvégén korizni. Amikor pedig ennek az időszaknak vége lett, nem kerestem másik téli sportot, mert annyira fázós vagyok, hogy nyáron is képes vagyok vacogni. 

Ha fotózásról van szó, akkor viszont (hiába utálom az időjárást) a legszebb képeket ilyenkor lehet készíteni, pláne a Balaton körül, vagy egy szép erdőben. Egyszer nyertem egy fotópályázatot egy téli balatoni sorozatommal, és ahhoz az anyaghoz sokat kellett mennem, de autóból ki és be, az nem viselt meg annyira, mintha órákig kellett volna a hidegben lennem. 

Többször tettem kísérletet arra, hogy megértsem a tél és a hó szerelmeseit, de valahogy nem sikerült. Persze elfogadtam a rajongást és sosem keltem vitába, mert nyilván sok olyan ember is van, akik a nyarat nem szeretik. Én már attól elkezdtem mindig fázni, amikor a barátaim mesélték, hogy a hétvégén síelni indulnak Szlovákiába a haverokkal, és mekkora buli lesz. A csapat szellemet, a kikapcsolódást, a friss levegőt, a mozgást, a sportot értettem, de ezt miért kell a hóban és tök hidegben csinálni? A síoverállban folyamatosan mozogva nem fázik az ember, sőt kimondottan melege is lehet, de hiába öltözöm fel jól, az arcom akkor is fázik. Hihetetlen, hogy mennyi ellenérvet tudok felsorakoztatni valami mellé, hogy én azt ne akarjam, de közben meg tudom, hogy ha egyszer rákattannék, megszeretném. No, ezért én jó távol is tartottam magam ettől a lehetőségtől. 

Érdekes, hogy Orsi pont a tél szeretetét vagy nem szeretetét dobta fel nekem témául, mert nem tudhatja, hogy tegnap egy sípályán jártam. Szégyen rám nézve, hogy Eplényhez közel lakom, mégsem jártam a sípályán soha, egészen tegnapig, bár most sem önszántamból, hanem munka kapcsán. Kicsit nyüszítettem is belül, hogy pont egy sípálya az, amire nem vágyom a mínusz hat fokban, de ez van. Amíg a pályára értünk a gyönyörű erdei úton, kezdtem más szemmel nézni a világot, és amikor megérkeztünk a parkolóba, a látvány levett a lábamról. Néhány perccel később pedig amikor a Quadra ültem fel, tudtam, hogy mire felérünk a hegy tetejére a hó ágyukhoz, rá fogok fagyni a motorra, de nem számított. A táj, a környezet, a szikrázó napsütés, a hegyek, és a sok mosolygó ember magával ragadó volt. A sípálya sajtósa nagyon kedvesen felajánlotta nekem, hogy bármikor nagyon szívesen megtanítanak síelni, csak szóljak, és jöjjek, várnak! Hát nem tudom, azért ezen még egy kicsit gondolkodnék a jó meleg szobában, de a korcsolyámat elővettem a garázsból, hátha befagy a Balaton a közeljövőben :)   Nem az a fontos, hogy milyen évszak van éppen, hanem az, hogy megtaláld bennük a szépséget és a lehetőséget.

https://www.norapicturestudio.hu/

https://www.facebook.com/profile.php?id=100089609020192

https://www.tiktok.com/@norasmith578

https://www.facebook.com/norapictures

https://www.youtube.com/@smithnora7161

NoraS

Hogyan szerezzem vissza az ex páromat? 1. rész

Nem a konkrét "fortélyról" fogok írni, most  nem ez a lényeg. Egy mondatban meg tudnám fogalmazni az erre vonatkozó technikát, de ezt majd máskor, egy másik bejegyzésben, jó rövid lesz! :) 

Én most a dolog körítéséről fogok beszélni, bár ehhez vissza kell mennem a kályhához kicsit. Mondjuk van tíz olyan barátom, fiúk és lányok, (a fiúk többen vannak) akik időről időre megtisztelnek azzal, hogy beavatnak az életük azon részébe, ahova csak keveseket. Mesélnek, elmondanak, kimondanak, kérdeznek, és olykor sírnak is, én meg persze velük, mert vagy már átéltem a helyzetüket, vagy ha nem, akkor is értem és átérzem. 

Az utóbbi három hónapban pedig több olyan barátom is "kipakolt" nekem, akikkel hónapokig vagy évekig nem beszéltem. Nem volt harag, semmi gond, csak ahogy a Nóra2 végén is írom, van olyan időszak, hogy a barátok életének útjai időnként elválnak egymástól, majd egyszer csak ott folytatódik a barátság, ahol hónapok vagy évekkel ezelőtt megszakadt, elapadt, megszűnt. Szerintem ez teljesen normális dolog.

Az egyik kedves barátom a minap azt mondta, a szokásos  egy órás beszélgetésünk végén, 

- A francba! Megint ugyanott tartunk, mint négy éve, én beszélek neked, mondom a hülyeségeimet, te meg hallgatod, és ugyanazokat mondod, mint régen, és még igazak is.  Tudod mit csinálok? A neten olyan dolgokról olvasok, hogy hogyan szerezzem vissza az exemet? 

Leesett az állam, hogy a pasik is olvasgatnak a témában, és törekednek arra, hogy jobb emberek, partnerek, társak legyenek. Lövésem se volt róla, hogy létezik pl. kurzus arra, hogyan szerezzük vissza az ex párunkat. Leültem a net elé, és rávetettem magam a témára. Az első meglepetésem az volt, hogy nem általánosan találom az információkat és okosságokat, hanem nemekre szabva, így én azt a verziót kezdtem keresni, ami az ex pasira vonatkozik. Hát van anyag bőven, csak legyen időd olvasgatni, de pláne szűrni, hogy a sok szemét között olyan tanácsokra lelj, amelyek valóban hasznoaks és működnek is. Egy olyan, a témában folyamatosan írót találtam, aki nem arra a részre helyezi a hangsúlyt, hogy szerezd vissza, már, ha ennek van egyáltalán bármi értelme, hanem arra, hogyan tartsd meg, mert a lényeg itt van! Ha egyszer elveszítetted, akkor annak oka volt, ha ezt nem tárod fel magadban és teszed a helyére, hiába szerzed vissza a számodra fontos embert, vagy csak fontosnak tűnő embert, ugyanazokat  a hibákat fogod elkövetni, tehát újra el fogod veszíteni. 

El se hittem, amikor olyan tanácsokat olvastam, hogy ne keresd naponta, ne zaklasd, ne zsarold, ne menj olyan helyre, ahova ő gyakran jár, ezeket ma még el kell mondani a nőknek???, de ez vonatkozik a pasikra is. Soha senki sem mondta vagy javasolta még azt, hogy egy szakítás után időre van szükség? Mindkét félnek. Ez a legtöbb ember számára kínai, mert azt hiszik, hogy melegen kell tartani a vasat, és ehhez pedig jelen kell lenni időnként különböző formákban. Pedig a csend és a távolság sokkal hatékonyabb.  

Folyt köv.... 

A Férfi 1. rész

Srácok, pasik, férfiak,urak, elvileg a négy szó ugyanazt jelenti, valójában viszont hatalmas különbség van köztük. 

Azon vitatkoznék, hogy férfinak lenni, kor kérdése-e, mert sok koros, vagy korosabb pasi van, akik sosem lesznek férfiak, pláne nem urak. Szerintem kell hozzá egy vele született lelkivilági, "genetika" ami egy pasit arra késztet, hogy férfiként viselkedjen, nyilván nem mindig minden helyzetben, de tudja ő, hogy mikor kell férfinak lennie, és azt is tudja, hogy mikor lehet öt éves kiskölyök, aki épp valami bohókás dologgal szórakoztatja magát, vagy akár másokat is. 

A december végi esztergomi (Bori&Norbi) esküvő beszámolómban írtam arról, hogy mennyire férfias húzás volt a vőlegénytől és egy kedves barátjától, hogy az esküvő előtti este virágokat kötögettek, és rózsaszín szatén szoknyával a fejükön pózolgattak. Egy férfi ezt is bevállalja, és nagyon élvezi. Pont attól lesz igazi, hogy őszintén és gátlások nélkül bevállalja. Nem szerepet játszik, és feszeng közben. Természetes a viselkedése, megengedi magának, hogy önmaga legyen, és ezt akkora élmény látni, mintha egy varázslatos színházi előadásban gyönyörködnénk, a páholyból. 

Pricz Laci, nagyon kedves barátom, a Mi kell a nőnek 5. részére írt riposztjának utolsó mondatai nagyon megfogtak, 

'Akik viszont mindig önmagukat adják, mert be merik vállalni azt, ami van, és azt, akik. Náluk olyan önbizalom van, hogy nincs szükség sáncokra, mert már nincs miért elbújni, nincs miért magyarázkodni. Azt hiszem, igazatok van abban, hogy kevés az igazi Férfi manapság. Ezzel együtt viszont azt hiszem, kevés az igazi Nő is, mert a kettő csak együtt létezhet." Pricz László 

Hhmmm......

Tehát mitől lesz igazi egy férfi? Attól, ahogy az anyukája és az apukája nevelte, vagy pont nem nevelte? Attól, hogy mit látott otthon, és milyen mintákat hoz, vagy pont más mintákat alakított ki? 

A férfi sosem taktikázik, nincs miért, és ő ezt tudja, hogy ez kor kérdése-e valamelyest persze igen, mert az idő múlásával, a sok kapott és néha adott pofonok árán megfontoltabb, tudatosabb, bölcsebb, következetesebb lett, és jól mondja Lackó, már nem vadászik. Nincs rá szüksége, mert a következő megszerzett trófea nem fogja őt visszaigazolni, hogy jó pasi, ő tudja magáról, hogy az. Egy férfi lehet srác, és pasi is. A srácból lehet férfi, de a pasiból sosem lesz férfi. A pasi nem ismeri önmagát, nem látja  a hibáit, nem is tanul belőlük, igen, az ő emberi kapcsolatain ez jól látszik. Igazából nincs jóban senkivel. Hogy lenne, ha önmagával sincs jóban? No, lehet, hogy ezt az utóbbi pár mondatot nem érti mindenki, vagy nem úgy érti, ahogy én gondolom, de tudom, hogy vannak, akik tökéletesen olvasnak a sorok között is. 

A férfiak jóban vannak önmagukkal. Tisztában vannak erényeikkel, tudásukkal, képességükkel, és hiányosságaikkal is, amiket vállalnak is. A férfiból ösztönösen árad a nyugalom és a harmónia, és egy nő ezt azonnal megérzi. Nos, ez az a bizonyos biztonság érzet, amire a nők vágynak. Ez már csak azért is érdekes, mert, ha  a nő biztonságban érzi magát a férfi mellett, akkor a nő is természetessé válik, nincsenek klisék, magasra épített beton várfalak, hanem ösztönös lesz minden reakció, viselkedés, kérdés és válasz. 

A pasit az ösztöne hajtja, a férfi tudatosan él és cselekszik, de hallgat a megérzéseire. A férfi olykor fog egy üveg bort, cigarettát ( akkor is, ha nem dohányzik) csinál magának egy forró fürdőt, és amíg legalább háromszor ki nem hűl a víz, beszélget egyet önmagával. Igényli olykor a saját maga társaságát, mert időnként szembesíti magát a tetteivel, dolgaival, érzéseivel, terveivel, és céljaival. Láttál már olyat, hogy egy pasi ilyet csináljon? Kétlem! 

A férfiak szeretnek egyedül lenni, a pasik viszont nem. 

Folyt. köv...
NoraS 

traning@norapicturestudio.hu

https://www.facebook.com/norapictures

https://www.norapicturestudio.hu/

Mi kell a Nőnek 5, rész, A Férfi válasza

Nos, én ringbe szállok, bár ez nem egy meccs, hiszen nem vetélytársnak, vagy ellenségek vagyunk. A férfiak nem szeretik, ha turkálnak a lelkivilágukban, titkaikban, álmaikban. Lelkünk képzeletbeli ajtaját nem lehet kívülről kinyitni, csak mi engedhetünk be, bentről. Ha már megbízunk benned, akkor talán szépen, lassan résről résre feltárjuk az ajtókat. Miért? Mert ugyan olyan sebezhetőek és védtelenek vagyunk ott bent, mint Ti, csak mi nem szeretjük ezt beismerni, hiszen az "ciki" egy mai férfinak. Ezt nevelték belénk ember emlékezet óta. Ide vezetett. Inkább hallgatunk és elbújunk az ajtóink mögött, bevállalva ezzel, hogy érthetetlenül, "ezzel meg mi van" tekintettel néztek ránk.

Most M.o.-on 4 Nő jut 1 férfira. Elkényelmesedtünk? Lehet. Hagytak elkényelmesedni? Ez is lehet. A 27 éves szilveszteri barcsinőd jól tette, hogy lefarolt a kútba esett randi után. És jól teszi, ha egy második esélyt sem ad ennek a fiúnak! Mert ez még csak egy fiú. Fogalma sincs mit miért csinál, és még felelősséget sem vállal. Mit gondolsz, a 4 lányból hányan fogják ezt elnézni neki? Mindig lesz valaki, hiszen ti is versenyben álltok egymással, ha jó génekkel akartok szaporodni. Valaki mindig beadja a derekát! A végen megy a közös sírás-rívás, női klubok, rovatok, önfejlesztő programok, értsük meg a férfiakat, ez meg az. Ha azt akarjuk, hogy megértsetek, elmagyarázzuk. Ha rá lennénk kényszerítve, hogy ne az egérutakon érjünk el benneteket, mennénk mi a szerpentinen is. Mindig lesz valaki, aki beenged a könnyebb úton. A jutalom is olyan értékű lesz, amilyen az akadályok által szegélyezett út. Ezért nekünk sem szabad meglepődnünk, ha rövid és könnyű sétánk végén a csilli-villi mézeskalács házikó belülről rothad. Azt kapunk, amit adunk, ez az élet örök állandó törvénye.

Megzavarodtunk a bőségben. Össze vissza kapkodunk, mindenbe belecsapunk, mert valójában fogalmunk sincsen mire-kire is vagyunk képesek. Bárki jön, majd meglátjuk mi lesz belőle felfogással. Minél nagyobb a forgalom, annál nagyobb az esély, hogy másik felünk fennakad a hálón. Természetes szelektáció. Ez viszont egy kétélű kard. Mert mi magunk nem szelektálunk. Pedig ez lehetne életünk legnagyobb kalandja. Vadász és Vad. Örök dráma. Mindkettőnek meg van a szerepe. Ha nem játsszuk el jól, szar lesz az egész. Vadászunk már rég álmodozik az igazi, élete legnagyobb, legértékesebb zsákmányáról. Eddig csak vadászgatott, lövöldözött jobbra-balra, elejtett ezt-azt. Megtanult vadászni, nagyon Jó vadász lett belőle és méltó vadra vágyik, amivel életművét koronázhatja meg. A fődíj. Elkezd vágyni rá. Elképzeli, minden egyes részletében aprólékosan. Elméjében újra és újra lejátssza, hogy milyen lesz minden egyes lépése mire eljön a pillanat. Vadunk pedig méltó vadászra vár, aki nem sajnálja az időt, energiát, kerül, amibe kerül, de becserkészi a vadak vadját. Lesben áll, tanulmányozza a zsákmányt, minden mozdulatát, szokásait. Meg kell, hogy ismerje öt. Nem adja magát könnyen, csak az arra érdemes vadásznak. Aki veszi a fáradságot. Ez már nem is fáradság, mert ezt mi valójában nagyon is akarjuk, ez a mi áldozatunk, befektetésünk, ez vezet el minket az út végi jutalomhoz. A trófeánkhoz. Hány trófeánk van már a falon? Mire jók? Már csak trófeák! Az igaz vadász az, aki megérti, hogy le kell tennie a puskát, mert nem lelőnie kell a vadat, hanem megszelídíteni. Kitömve mit ér? Itt követjük el a hibát mind. Mi továbbra is csak lövöldözünk mindenkire, Ti meg lefekszetek minden vadásznak.

Miből tudod, hogy méltó rád a nő vagy a férfi? Te méltó vagy rá? Járj utána, ismerd meg. Megvan fejben kire vágysz? Méltó vagy arra akire vágysz? Ismerd meg önmagadat is. Méltó vagy önmagadra? Ha már tudod ki vagy, tudni fogod, kire vágysz. Őt pedig már nem trófeának fogod becserkészni, hanem meg szeretnéd szelídíteni, mert örökre akarod, nem csak egy lövésre. Azt akarod, hogy mások is megcsodálhassák, akár meg is szelídíthessék, hiszen nem lehet valakit csak egyedül birtokolni. Egyenrangú partnered. Nem létezhetünk egymás nélkül. Kevesen vagyunk, akik már nem lövöldöznek, hanem szelídíteni akarnak. Mert ez felelősséggel jár. Kevesen vagytok, akik azt szeretnétek, ne lelőjenek, hanem megszelídítsenek, mert nem látjátok a különbséget. Ez is felelősség. Gyorsan megadod magad, mielőtt lejönne, érdemes-e rád a Vadászod. Ha érdemes rád, már nem vadászod többé. Csodálód, rajongód, őrződ, egyenrangú feled, aki FELEL-Ö-S érted/neked, akinek szívesen átadod magad, mert te is FELEL-Ö-S vagy neki. Bíztok egymásban! Van egy spanom. Rosszfiú. Ti nők imádjátok. Folyamatosan vadászik, lövöldöz mindenfelé. Minden nő megadja neki magát. Mit gondolsz hány ex nőjével van jó emberi kapcsolata? Eltaláltad! Háborúban van mindegyikkel. Mindegyikük tudja a történetet, de azt hiszik velük más lesz, megváltozik, holott velük csalta meg az előző versenyzőt. A rosszfiú bejön, az kell, de azt szeretnéd, hogy jófiú legyen melletted. Meglepődsz, ha nem. Mire fel? Saját magát nem méltatja arra, hogy úriemberként bánjon (el) a nőkkel, mit gondolsz Téged úrinőként fog kezelni? Ez élete folyton visszatérő drámája, addig, amíg végre meg nem tudja oldani. A megoldás benne van és nem a partnereiben.

A net-csetelés a kommunikáció egy kötetlenebb formája, főleg, ha folyamatosan fönt lógsz a neten huzamosabb ideig. Emberek jönnek-mennek ki-be írogatás olvasás közben, te is teszel, veszel, erre arra. Ne vegyük túl szigorúan, ha valaki el-eltűnik. Majd visszajön. Itt ráadásul ott lehet folytatni ahol abbahagytuk, hiszen írva van minden. Egy formálisabb beszélgetés, természetesen más. Mindenki más. Szerintem ezek a sérelmek kicsit túl vannak spírázva. Ha valakit nagyon zavar, hozakodjon elő vele, de nekem úgy tűnik, néha mikor tele van a hócipőnk valakivel-valamivel, szeretjük minden kis sérelmünket a fejéhez vágni, csak hogy érvényesítsük érzéseinket. Érzelmi nagytakarítás. Kell!

Zűrös kérdéseinket szeretjük mi megoldani. Ha nem boldogulunk, jöhet a segítség. Innentől osztjuk. Másképp funkcionálunk belül. Nem kell, hogy megosszuk mindenkivel, hogy éppen miként érzünk ahhoz, hogy megtaláljuk a megoldást miközben személyiségünk újra magára talál. Egyszerűen csak csend és nyugalom kell addig, míg végig nem gondoljuk, és megoldást nem találunk rá úgy, hogy az jó legyen. Tudjuk, hogy segíteni akartok, de a legnagyobb segítség az, ha békén hagytok.

A legnagyobb baki pedig az, ha azt gondoljátok, hogy nekünk most éppen egy Joshi Barát/Oprah pillanatra van szükségünk. Szerintem mi nem hisszük azt, hogy nem szerettek amikor zűrben vagyunk. Sőt ilyenkor kell igazán a szeretet és lelki támogatás. Ha megkapjuk, éppen úgy vagyunk, ahogy „köll!” Sokaknál megy a paraszt vakítás, főleg manapság, mindkét oldalon. Ők azok, akik berezelnek, ha a védő sáncaikon valaki áthatol, mert ott már lehull a lepel. Ilyenkor van az úgynevezett "fejlövés" szindróma. Hagyjuk el a hajót mielőtt még el kezd süllyedni . Akik viszont mindig önmagukat adják, mert be merik vállalni azt ami van és azt, akik, náluk olyan önbizalom van, hogy nincs szükség sáncokra, mert már nincs miért elbújni, nincs miért magyarázkodni. Azt hiszem, igazatok van abban, hogy kevés az igazi Férfi manapság. Ezzel együtt viszont azt hiszem kevés az igazi Nő is. Mert a kettő csak együtt létezhet.

Pricz László

Zaklatás

Ez lesz az első alkalom arra, hogy kicsit visszaéljek a blogom adta előnyömmel, és egy olyan írást tegyek itt közzé, ami konkrétan egy embernek szól, vagyis kettőnek, igen "Cimbi" ez rólad és neked íródik, tudom, hogy olvasni fogod! Az olvasóknak pedig azért lehet érdekes ez a történet, hogy tanuljanak. 

Beszéltem, vagy írtam már arról, hogy több esetben fordult elő velem az a látszólagos dolog, hogy egy pasi azzal nyaggatott, én többet akarok tőle, mint barátság, de ő nem tud rám nőként tekinteni, "csak" barátként. No, ezek a sztorik végül mind oda lyukadtak ki, hogy nem én voltam az, aki többet akart, hanem a másik fél, csak mivel érzékelhető volt rajtam, hogy a részemről csak barátság van, egyszerűbb volt engem vádolni, mint beismerniük, hogy nem lesz köztünk még egy éjszakás kaland sem, nem hogy ennél több. 

Történetem főszereplője is ezzel szívta a véremet sokáig, holott ma már biztosan tudom, hogy ez nem így volt. Amikor egy kapcsolatnak vége lesz, és marad  a két ember között a barátság, majd egy idő után ez is megromlik, és a pasi új párt is talál magának, akkor miért nem lép ki az életemből felnőtt ember módjára? Sunyi módon ő is azt hitte, ha többet nem keres, akkor egy közel három éves történet egy perc alatt lezárul, csak ez nem így megy. Vagyis mehetne, mert mindent megértek, elfogadok, és ehhez mérten viselkedem és cselekszem. De akkor az miért van, hogy ha a pasit -elmondása szerint- rohadtul nem érdekli velem kapcsolatban semmi, miért is zaklat? Persze mindezt úgy, hogy engem vádol ezzel? Sosem zaklattam senkit! Már a feltételezés is sértő rám nézve. Ha jól belegondolunk, nem én tettem követő programot az ő laptopjára, nem én törtem fel az ő levelező és egyéb boxait, hanem ő az enyémeket. Sakkozott a talált információkkal, majd élete párjától olyan fenyegető és zaklató leveleket kaptam, hogy köpni se tudtam! 

A legszemélyesebb email beszélgetések kerültek ki egy olyan mailboxból, ahonnan elvileg nem is lehetne. És mégis. Majd FB álprofillal szeretett volna a közelembe kerülni, de az első pillanattól tudtam, hogy kivel állok szemben. Azt mondja meg nekem valaki, ha egy fiatal párnak újszülött gyereke van, amihez innen is nagyon gratulálok, akkor honnan van annyi idejük, hogy álprofilt hozzanak létre, órákig beszélgessenek velem chat-en, ráadásul egy ismert színész fotóival töltötték fel a profilt. Aki egy kicsit is otthon van az ilyen dolgokban, egy pillanat alatt levágja egy profilról, hogy valós vagy sem. 

Azért mentem bele a játékba, és játszottam a hülyét, hogy minél több adatom, és információm legyen. Amikor pedig meguntam a mókát, jeleztem, és ezzel el is indult a lavina! Kaptam ismét fenyegető, ócsároló, becsmérlő, és nevetséges sorokat, de sajnos a tervük nem jött be, mert azt a csatát is én nyertem. Bejelentettem a FB-nál hogy ez a profil az én zaklatásomra jött létre, és mivel IP cím alapján nyomoz a FB, a "kedves Cimbim" mind három profilja eltűnt. Így jártál! Hogy lehet annyira hülye és beteg agyú valaki, hogy mindent leír emailben!? Az bizonyíték, te szerencsétlen! Nem kezdem el sorolni, hogy milyen büntetés jár ezért egy bíróságon, sok! 

Azt nem értem, hogy ennyi idő távlatából hogy nem bírtál még rájönni, hogy rossz lóra tettél velem? Hidd azt, hogy megfutamodtam, és hagyom, hogy ami az enyém, és nálad van, arról én lemondok? Dehogy! :) Most jön majd csak az az időszak, amikor tényleg rá kell jönnöd arra, hogy csúnyán benéztél engem, és ami nekem jár, az jár, és vissza fogod adni! Amúgy! :) 

NoraS 

Mi kell a Nőnek 5. rész

Kíváncsi vagyok, hogy lesz-e legény a gáton, aki erre az írásomra reagál, de úgy, hogy mi nők meg is kapjuk az ésszerű magyarázatot....

Nos, az elmúlt napokban több alkalommal csajos beszélgetések részvevője voltam. Amikor a nők összejönnek egy kis iszogatásra, beszélgetésre, előbb vagy utóbb előkerülnek a pasikkal kapcsolatos témák is. Most sem volt ez másképp, és szép lassan olyan borzasztóan rossz kép alakult ki a teremtés koronáiról, hogy nem tudok, és nem is akarok elmenni a téma mellett szó nélkül.

Mesélek, van egy lány, aki 27 éves, tényleg szép és formás, és az a szeretni való típus, mégis nagy pofont kapott!  Kb. egy hónapja van együtt a pasijával, és minden rendben is volt, vagyis úgy tűnt. Szilveszter előtti nap a pasi felvetette a lánynak, hogy töltsék együtt a Szilveszter estét a srácnál, kettesben. Azt gondolom, egy egy hónapos kapcsolatnál ennél jobb ötlet nem is lehetne. Szilveszter délután a lány elkezdett készülni az estére, felcsavarta szép hosszú haját, házikozmetikát csinált, majd szépen felöltözött, fújt egy leheletnyit a nyakára a kedvenc parfüméből, és elindult volna a sráchoz. Amikor az ajtóban volt, megcsörrent a telefonja, a srác hívta őt, hogy sorry, de ő most fáradt, és inkább lefekszik aludni, a lány meg csináljon, amit akar! Egyébként, Boldog Új Évet!

Lábjegyzet: Van az úgy, hogy másképp alakul valami, amit megbeszélünk valakivel, ez benne van  a pakliban, de basszus! Ez így durva! Konkrétan egy pofon. Persze a srác hozzátette, hogy majd pótolják a kimaradt estét, de egy 27 éves lány nem hülye, vele ezt egyszer lehet megcsinálni. Több alkalom nem is lesz a srácnak, hogy korrigáljon. Az elintézési mód az, amit mi nők nem tolerálunk.  Hozzá kell tennem, hogy a történet női szereplője egy éven belül a harmadik ilyen pasiba fut bele. Hagyjuk most azt, hogy ki mit vonz az életébe, és milyen klisék szerint választ párt, mert ehhez hasonlót én is átéltem már, és még sok nő rajtunk kívül.

De menjünk tovább.  Egy másik, 35 év körüli nő sztorija sem kutya. Magyarázza már meg valaki, hogy ezt a húzást miért csinálják a pasik? Nehéz körülírni ezt a típust, de mindenki érteni fogja, mert annyira tipikus. Megismersz egy pasit, telefonszám csere, közösségi oldal jelölés, és elkezdődik egy beszélgetés. Ott kezdődik a dolog, hogy mindig a pasik várják el azt, hogy  a nő jelölgessen, ők majd nagy kegyesen visszajelölnek. A nő kezdeményezi a beszélgetést, amire  a pasi amúgy vevő, válaszol, beszélget, majd egyik pillanatról a másikra, kilép a beszélgetésből, köszönés nélkül. Ha  a nő ír, a pasi válaszol, de magától eszébe nem jutna, hogy kérdezzen, beszéljen, íron, felvessen dolgokat. Érdekes, hogy  a fiú barátaim, haverjaim azonnal jelzik egy chat-es beszélgetésnél, hogy pill tel, ezt mindenki érti. Pill, ügyfél, bocsi mennem kell. Még csak be sem kell számolnia arról, hogy hova megy, nem ez a kérdés. Az a kérdés, hogy a potenciális pasi jelöltek, mi a fenéért nem bírnak szólni, hogy IDŐT KÉREK! És ez most képletes is lehet, sőt!

A nőt ne keverjük már össze a pláza libákkal, és szemétdombon kaparászó tyúkokkal, mert a nők sosem kaparnak, pláne nem egy pasinál. Nem kellettem? Semmi gond! Kérem a következőt! Next! Next! Next! Sose értettem azt, hogy ha egy kapcsolat elején olyan nagy elánnal vetik bele magukat a pasik a dologba, akkor pár héttel később mégis mitől kapnak egy pillanat alatt fejlövést, és viselkednek úgy, mintha a nő nem is létezne? Ez valamiféle tesztelgetés, vagy önbizalomhiány, vagy félnek, hogy a nő mégsem találja olyan baromi jónak, és vonzónak őket az ötödik nap reggelen, és inkább idő előtt elfutnak? Miért nem hiszik el azt, ha  a nő férfiként tekint a pasira, ez nem olyan nagy felelősség ám! Attól tartanak a pasik, hogy mi kialakítunk róluk egy álom képet, és kiderülhet, hogy mégsem olyan erősek és bátrak, mint azt mi hittük? És ha így lenne idővel, akkor mi van? Mi nők ezt is vállaljuk, a bukás lehetőségét. De mi van akkor, ha mi nők meglátjuk a pasiban mindazt a tulajdonságot és érzelemvilágot, amik ők magukban nem ismertek eddig? Miért hiszik a férfiak, hogy mi nem szeretjük őket akkor, amikor sebezhetőek és törékenyek, amikor zűrös időszakuk van, és még sorolhatnám. Egy nőnek is vannak zűrös időszakai, csak mi ezt el is mondjuk. Ha időre, térre, levegőre van szükségünk, azt mi elmondjuk, és meg is értjük, pláne megadjuk, ha kérik tőlünk. Csak nyisd ki a szádat! Néma gyereknek anyja se érti....

Nem akarom, hogy nekünk nőknek rossz képünk legyen a pasikról, rólam tudvalévő, hogy rajongok a férfi nemért, holott baromi nagy pofonokat kaptam már tőlük, de legalább élek, és tapasztalok, és talán segíthetek másoknak. Nem az  acél, hogy kard élre hányjuk a pasikat és megmutassuk az amazoni, kemény énünket. Pont nem! Végre érző szívű, törékeny, sebezhető, védelemre szoruló, nőies nők szeretnék lenni, de a pasik ezt nem hagyják. Szeretnénk visszaadni nektek azt a képzeletbeli nadrágot, mert abban igazán csak a férfiak vonzók. Olyan, mintha a pasik félnének a nőktől, vagy inkább önmaguktól? Nehogy túlságosan kinyissa valaki a titkok képzeletbeli ajtaját a lelkükben, és nehogy kiderüljön, hogy érző szívük van, és hatalmas álmaik, csak nem merik őket megélni. Mondja valaki, hogy nagyon nagy tévúton járok a gondolatmenetemmel, cáfoljatok meg! Mondjátok azt, hogy  a hiba bennünk van nőkben, és áruljátok el, hogy mit kellene tennünk, hogy sokkal jobban értsünk benneteket. Nyitott fülekre találnátok.

A nők nem arra vágynak, hogy a pasik állandóan tesztelgessék őket, hogy melyik húzásukra, hogy reagál a nő, és miben, meddig lehet elmenni, ez olyan gyerekes. Miért nem tudnak a pasik csak úgy egyszerűen önmaguk lenni? Nem jön be nálunk a  betanult szövegek felsorolása, mert mindegyiket ismerjük. Az egyik kedvencem, a "majd hívlak" "majd írok" tudjuk mindannyian jól, hogy ez mit jelent: soha a büdös életben sem hívni, sem keresni nem foglak, csak egy pöcs vagyok, és gyáva, hogy ezt kimondjam. Pedig csak annyit kellene mondani, hogy sorry, meggondoltam magam, másképp alakultak a dolgaim, bekúszott  a képbe egy másik nő, és őt hülyére vehetem, stb...stb...stb... Mert az érvet, az indokot, egy nő azonnal elfogadja, és tiszteletben is tartja. Egy nőt az bosszant, ha hülyére akarják venni, azaz ostobának tartja őt a pasi, és mondva csinált okokra hivatkozva, vagy semmire sem hivaztkozva, majd ahogy telik az idő, a lány lekopik. Ez mire jó? Teljesen felesleges egymás idejét húzni. Mond ki, hogy mit szeretnél, mire van szükséged. Ha ezek után nem találsz megértő fülekre, akkor tényleg rossz nőt választottál! :)

NoraS

Fotók:MolnárJudit 

Nórásodás

A NÓRA2 című friss könyvem olvasói szinte kivétel nélkül egy véleményen vannak: Nórásodnak. Biztos vagyok benne, hogy ezt az állapotot csak én nem értem, ezért megkértem Ágit, hogy fejtse ki bővebben, mit jelent a Nórásodás? 

Íme," Azt jelenti, hogy amikor olvasunk, akkor NÓRÁSODUNK:))))
Legalábbis nálam azt, hogy teljesen átérzem-beleérzem a gondolataid során a történéseidet és átélem a soraidon keresztül, hogy pontosan mit élhettél át amiről írsz......
Én csakis így tudlak olvasni és annyira jó, hogy ismerlek közben, és magadról írsz!!!
Teljesen más így olvasni "téged", mert nem csak egy jó könyvet veszel a kezedbe, hanem ez totál más érzés.
Nagyon jó dolog. Köszönöm.
Szóval ÉRTED:))))))))))))"

Igen, így már értem! :) Ezek szerint sikerült úgy írnom a könyvet, hogy a sorok között is jól lehet olvasni :) Én pedig ezt köszönöm Nektek! :) 

szép napot! Nóra :)  

Itt tudsz nekem írni: norakonyv@gmail.com