Saját bloglista

  • Energiák - Az emberek folyamatosan változnak. Vannak, akik ezeket a változásokat látják és érzik, és vannak, akik nem. Biztosan hallottad már sok embertől, hogy én az...
    3 éve

2012. november 6., kedd

A munka fogalma

Mit jelent az, hogy munka? Kinek mit, vagyis mindenkinek mást. Tizenhat éves korom óta dolgozom, pedig sosem voltam rászorulva, hogy a nyári szünidőben fagyit áruljak,  vagy egy étteremben mosogassak. Elkényeztettek a szüleim rendesen, mindenem megvolt, sőt még annál is több. Én viszont meg akartam dolgozni a pénzért,  mert az egy másik érzés.  Azzal másképp bánik az ember, annak értéke van. Idegen elvárásoknak jól megfelelni, pontosnak, megbízhatónak lenni, valamint megszokni  a rendszerességet, beállni egy csapatba, és azt erősíteni.

Tanulni akartam az életet, és minél előbb rájönni, hogy mi akarok lenni, ha nagylány leszek.  Zongoraművész, showtáncos, orvos, énekesnő, légiutas kísérő már nem, arról viszont halvány gőzöm se volt, hogy mi akarok lenni. Egy csomó mindent kipróbáltam, voltam porszívó ügynök, titkárnő, butikos, bébiszitter, szálloda koordinátor, hosztesz, takarító, irodavezető, műsorvezető, felszolgáló, pultos, logisztikus, üzletvezető, magánnyomozó, stb.  Egy darabig csináltam őket, de idővel mindegyikről kiderült, hogy igazából egyik sem én vagyok. Megtanultam mindent, amit kellett, és lehetett, de amikor ezt elértem, és nem volt tovább hova fejlődni, akkor unalmassá és egyhangúvá vált, ettől pedig csökkent a teljesítményem. Ez pedig rossz jel, ilyenkor kell váltani. Volt olyan munka, amit egy napig csináltam, és volt olyan, amit nyolc évig.  A fotózást bírom a leghosszabb ideje, lassan tizenöt éve.

Sokáig úgy gondoltam, hogy a munka csak olyan dolog lehet, amiért, és amihez munkahelyre kell járni időre, és ott munkatársak vannak, akiknek a felét utálom, mert esetenként helyettük is én dolgozom, de minden hónapban   megkapom a fizetésemet. A munka az, amit utálok, ami monoton, felőröl, de fix fizetés jár érte minden hónapban, azaz tudok rá számítani, biztonságot ad,  de valóban azt ad?

Évek óta foglalkoztat a gondolat, hogy ha minden ember azt a munkát végezné, amit a leginkább szeretne, mekkora rend lenne a világban? Mindenki elégedett lenne, de az meg milyen világ, ahol mindenki elégedett? Végül is nem a paradicsomban élünk, hanem a földön,  ám ha egy mód van rá, akkor én ezt a földi létemet is szeretném hasznosan tölteni, és mindenekelőtt élvezni. Tehát biztosan meg fogom találni azt a munkát, amit akár harminc évig is nagyon szívesen, és óriási lelkesedéssel fogok művelni.

Miért elégednék meg azzal, ha van munkám, fizetésem és egy csomó korlátom emiatt!? Van egy lakásom, autóm és jó egészségem.  Ha valaki ezt összehozta, akkor az szerencsés ember, és ennél többre ne is vágyjon,  mert a legtöbb embernek még ez sem adatik meg.  Akkor most érezzem rosszul magam, hogy én többre vágyom?  Bármit elérhetek, ha hiszek önmagamban, és teszek a dolgokért,  mert nem átlagos életre vágyom, hanem arra, amit kitaláltam magamnak.

A fene nagy megfelelési kényszerem, és bizonyítási vágyam, elsősorban önmagam felé, több esetben komoly betegségekhez vezettek, asztma, allergia,  valamint a végére, egy három hétig tartó, teljes idegi kimerülés, pánik rohamokkal, aminek mentő, és kórház lett a vége.  Azt a pletykát hallottam akkor vissza magamról, hogy idegösszeomlásom van! Nekem inkább a gondolattól lett majdnem  idegem és összeomlásom,  egyszerűen elfáradt a szervezetem, és produkált egy több hétig tartó teljes legyengülést.  Azt hittem sosem gyógyulok meg, de hát kemény fából faragtak engem.  Miután összeszedtem magam, és újra a régi voltam, megfogadtam, hogy eddig tartott a versenyfutás az életemmel. Ettől kezdve kénytelen leszek lassítani, és megtanulni könnyedén venni a dolgokat, minden meg fog várni.

Take it easy!
Az eleje nagyon nehéz volt, mert a lelkiismeretem sokszor nyüszített. Tőlem sose lehetett olyat kérni, amit ne tettem volna meg  bárkinek, még akkor is ha nem volt hozzá kedvem.  Puffogtam magamban,  de megtettem,  aztán viseltem a negatív következményeit, ugyanis amikor én kértem segítséget valakitől, akkor azt kaptam, hogy a mi dolgainkat is te intézed, akkor  hogy kérsz tőlünk segítséget,- bár ez nagyon ritkán fordult elő, hogy én kértem  segítséget- vagy ha tudtak volna segíteni, akkor valahogy ráért, mert én olyan türelmes, és megértő vagyok, meg nem is olyan fontos, nekik.

Sokáig azt hittem, ha mindenre ugrom, hogy majd én  megcsinálom, ha előzékeny, figyelmes, udvarias  vagyok,  és olykor mások helyett is elintézek dolgokat, akkor hosszútávon kifizetődő lesz. Egy nagy frászt, nem az!  Idővel rájöttem, hogy sokszor az a kifizetődőbb, ha nem az első sorban csápolok a feladatért. Sokszor az a kifizetődőbb, ha nemet mondok, sőt jó nagy NEMET! 
Mert, aki képes nemet mondani, azt komolyan veszik, és minél nagyobb  nemet  tudsz mondani, annál komolyabban vesznek.

Tehát megtanultam a NEM-t, és visszautasítani olyan dolgokat, amelyek nem voltak kedvezőek a számomra. Kis nemekkel kezdtem, és eleinte nagyon fura volt,  mert bűntudatot okozott, de megbeszéltem magammal, hogy én ezt miért nem akarom teljesíteni  valaki kérésére, és mivel kő kemény indokom volt, csak ki kellett állnom a döntésem mellett.  Érvelni mindig jól tudtam, tehát gond egy szál se.  Viszont a környezetem megszokta már, hogy én mindenre igent mondok, így amikor elkezdtem a nemeket használni, ki is dőlt a lisztes zsák sok alkalommal. Mi az, hogy én nemet mondok? Nos, barátaim, majd megszokjátok!  Mivel több támadást is kaptam,  még erősebb lett az elhatározásom, és még gyakrabban mondtam nemet.

Szép lassan el is kezdtek kopni az emberek körülöttem, én pedig elkezdtem levegőt kapni.  Nagyon élveztem, és ezzel rá is kaptam a nem szó használatára.  Ezáltal megszűnt az állandó bizsergés körülöttem, és egyre kevesebbet csörgött a telefonom, így egyre több időm maradt magamra, és egyre nyugodtabb lett az életem. Csend volt körülöttem, és én erre  a csendre vágytam már nagyon RÉGEN! 
Miután pedig végre csend lett a fejemben is, képes voltam meghallani a saját belső hangomat, ami egyszer csak elvezetett az íráshoz, és megerősített a fotózásban.

NoraS

 http://konyvmuhely.hu/ekonyvesbolt/id/95/Nora+Smith+-+Norahttp://soundcloud.com/kov-cs-anett-n-ra/483kapocs022112

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése