Eltört az Angyalszárny

Nem szeretném az írásomat azzal kezdeni, hogy az egészségünk megóvására hívom fel a figyelmet, mert alapvető fontosságú, aki pedig legyint a téma hallatán, majd idővel rájön.... mert mindenki rájön, ez ilyen!

Sajnáltatni nem akarom magam, mert a helyzetemért csakis én vagyok a felelős, bal kézzel még sosem írtam, és az orvosom nem is repesne ezért, mert így erőltetem a bal kezemet, de néhány dolog kikívánkozik belőlem. Sem kedvem, sem lehetőségem nincs, hogy mindenkinek egyesével írjam le, hogy mi történt a legnagyobb kincsemmel, a jobb kezemmel, így leírom most egyszer, és akit valóban érdekel a hogylétem, olvashatja.   

A diagnózis szerint egy mandula és egy babszemnyi meszesedés van a jobb vállamban, ami nyomja a csontokat, izmokat és az idegeket. Akinek volt ehhez hasonlója, tudja, hogy olyan fájdalommal jár, hogy falat tudnál bontani, olyan, mintha az izmaidat letépnék a csontjaidról. A felelősség pedig igen, az enyém, mert voltak jelei, de nem vettem komolyan. Túl sok volt a stressz, túl sok olyan gondot vettem a vállamra képletesen és fizikailag is, ami mások nyűgje, nem az enyém. Túlerőltettem a vállaimat az írással, fotózással és felborult az egyensúlyom, és nincs is ebben semmi extra, csak többet adtam, mint kaptam. Az emberi test csodás dolog, és szól, amikor elege van, és nem bírja tovább a terhelést, hát nálam jelzett rendesen, és ki is ütött előre láthatólag 2 hónapra, és beszélgetnem kell a meszes részeimmel, hogy zsugorodjanak, vagy bomoljanak le, mert a legrosszabb esetben kés alá kell tennem a vállamat, amiről hallani sem akarok!

Akinek van némi empatikus készsége, a lelki fájdalmamat is érti, hogy nem tudok dolgozni és létezni, és félek. Az viszont nagy erővel tölt fel, hogy olyan mentősök jöttek értem a poklom közepén, akik a legjobb helyre vittek, egy igazi, lelkiismertes, tündéri ortopéd orvoshoz, aki miután megtudta, hogy mi a munkám, úgy kezel és aggódik értem, mintha ezer éve ismerne. A kitüntető figyelme részben annak köszönhető, hogy rajong a fotózásért,  és már olvassa a cikkeimet, de elsősorban annak szól, hogy profi a szakterületén, és minden betegéért megtesz mindent. A sztoriban persze van poén is, évek óta lakom Kispesten, és lövésem sem volt, hogy a kerületi egészségügyi intézet mellett lakom, és csak át kell csoszognom kontrollra. 

Rühellem az egészségügyet, és sok durva dolgot tapasztaltam már, de most állati jó helyen kezelik a fájdalmaimat, így már csak időre van szükségem, hogy újra szárnyalni tudjak :) 

NoraS