Használj ki minden lehetőséget!

És, hogy mit és mire? Minden olyan lehetőséget, ami abban segít neked, hogy lépj egyet felfelé a saját lépcsősorodon. Nálam különböző időszakokban felvetődnek kérdések, gondolatok, amiken elmélázok, kipróbálom, tesztelem, vizsgálom őket, és mivel rákattantam egy adott témára, hozza magával a lehetőségeket, hogy különböző szakemberekkel beszélgessek ezekről, vagy elmenjek olyan rendezvényekre, eladásokra, ahol nálam sokkal okosabb emberek a legjobb értelemben "ingyen okosságokat" osztanak meg. Ahhoz, hogy én fejlődni tudjak, nálam tapasztaltabb emberekkel veszem körbe magamat, és a beszélgetések alakalmával vagy az előadásokat hallgatva, a szám sarkában mindig van egy Mona Lisa mosoly, és nem görnyedt háttal ülök, ahogy néha szoktam, hanem egyenes háttal. 

Ki gondolná, hogy a testtartás milyen fontos, pedig nagyon is az. És nem azért fontos, hogy a gerincem fizikailag ne kapjon akkora terhelést, hanem azért, mert az egyenes hát is egyfajta szemlélet. Rém egyszerű ez. Nézd meg az embereket az utcán vagy egy kávézóban, a buszon ülve. Az, hogy ki hogyan áll és ül, rengeteg dolgot elárul róla. Aki görnyedt, nincs jóban a világgal, és önmagával sem. Aki pedig természetesen kiegyenesedve közlekedik vagy ül, jól van. Önmagával és a világgal is. Aki engem ismer, tudja, hogy  a részletekre nagyon odafigyelek mindig, magammal szemben és másokkal szemben is. A legapróbb mozdulatból is sok mindent ki tudok olvasni. 

Megfigyelted már, hogy amikor olyan közegben vagy, ahol sok a nyafogós, siránkozós, panaszkodós, rosszkedvű ember, akkor ezt a rezgést egy idő után te is átveszed? Vagy olyanná válsz, mint ők, vagy menekülőre fogod, és ez most mindegy hogy munkahely, baráti társaség vagy egy párkapcsolat. A lényeg az hogy a környezetednek fel kell töltenie téged, mindig adnia kell valami újat, lehetőleg minden nap többet és többet.  Én nem hiszek abban, ahogy az ellentétek vonzzák egymást. Én abban hiszek, hogy a hasonló a hasonlót vonzza, és még akkor is lesznek súrlódási pontok, vagy nézeteltérések, de ezek meg arra jók, hogy legyen miről beszélgetni, nézeteket cserélni, majd visszaigazolni magunkat, vagy változtatni a szemléletünkön. 

Nem kezdek bele abba, hogy az elmúlt három hónapban hogyan fordult meg velem és körülöttem a Világ, ezt meghagyom a Nóra 2. részére. De az tény, hogy ahhoz képest, hogy mindig nyitott voltam, na jó, nem mindig és nem mindenre, mert a szöglet még mindig bennem van, de pont ez a szögletesség kezd szép lassan eltűnni belőlem, és egyre könnyebben változtatom meg a gondolkodásomat vagy hozzáállásomat valamiről, vagy valamivel kapcsolatban. 

Az utóbbi hetekben Etienne-el való beszélgetéseink, a havi rendszeres beszélgetős estjein kívül, egyre több lehetőségem adódik más és más előadásokat is hallgatni, és egyre csak szélesedik a látószögem. Tegnap azon gondolkodtam, hogy lehet vége az információk tárolásának az agyunkban? Mennyi infót képes befogadni? Mennyi mindent vagyunk képesek megtanulni még felnőtt, középkorú vagy idősebb korban is. Persze tudjuk a jó pap is holtig tanul, de akkor meg az a kérdés merül fel bennem, hogy mennyi mindent nem tudok még? És nem is tudom, hogy miket nem tudok, és hogy vagyok képes nélkülük élni. Azt is szoktuk mondani, ha a mai eszemmel lennék most 17 éves, mennyi mindenre vittem volna már az életemben. Igen, de sosem késő. Én aszerint élek, hogy e földi létünk egy állomás a sok közül, és persze ebből a mostaniból kell kihoznom a lehető legtöbbet, de ha valami mégis kimaradna,  amit annyira nagyon szeretnék, majd jövök még ide. Én döntöm el, hogy akarok-e még jönni a Földre vagy sem. Hiába titulálják a földi életet büntetésnek, hiszen ide tanulni jövünk, én nagyon élvezem, és szeretek itt lenni. Biztosan jó a Mennyország is, hiszen ott minden tökéletes, de én már nem szeretem a tökéletességet, mert unalmas. Az egytől ötig skálán, én a négyest választottam magamnak. Régen az ötösre törekedtem, de rájöttem, hogy semmi értelme, fölösleges, a négyes pont jó. Mert abból még lehet ötös is, és amikor a négyesről az az ötös lelkiállapotba kerülök, akkor mindent még inkább tudok értékelni, és mindennek tudom a miértjét. 

Erőnap

Én, a világ egyik legszkeptikusabb embere vagyok, és így a Network üzletépítés és gondolkodás elleni elkötelezett híve voltam, és még ma is van bennem belőle rendesen, de mint tudjuk minden változás első lépése az elfogadás. Fogadd el a tényt, hogy rossz alvó vagy, és ne okozzon benned feszültséget, hogy te nem tudod végigaludni az éjszakákat, mert minden éjjel egyszer legalább felébredsz, de teljesen, és majd egyszer sikerül is visszaaludnod. Sokáig nagyon zavart, hogy minden ember végigalussza az éjszakáját, én pedig erre képtelen vagyok. Az idejét sem tudom mikor volt olyan éjjelem, hogy az elalvást követő pillanatom az ébredés volt. Talán soha nem volt ilyen pihentető éjszakám. De én ilyen vagyok, ez vagyok én. Az én szervezetem így működik, és amióta ezt nem gondnak fogom fel, és kezelem, egészen jól alszom.  Amióta elfogadtam, hogy az én lelkemben tejes egyensúly attól van, hogy nagyon szélsőséges érzelmi hullámvasúton utazom, és nem akarok mindenáron a tízes skála ötösnél mozogni, sokkal nyugodtabb és harmonikusabb vagyok önmagam számára, és remélem a környezetemére is. Amióta elfogadtam, hogy léteznek emberek, akik azért "vannak", hogy az én munkámat megkönnyítsék, és bármikor kérhetek szakmai segítséget vagy információt, fordultak a dolgok is, működnek! 

Több, mint két hónapja ismerkedem a Kyani termékeivel, a cég felépítésével, küldetésével, és alaklomról alkalomra több és több mosolygó, kiegyensúlyozott, elégedett és mindenek előtt sikeres emberrel. Eszemben sincs kortesbeszédet tartani a Kyani mellett, mert nincs is rá szüksége. Mindene úgy jó, ahogy van. Én most másról szeretnék beszélni. Arról, hogy használj ki te is olyan lehetőségeket, amelyek által több, erősebb, magabiztosabb leszel, és egy egy előadás meghallgatása után milyen gondolatok indulnak el benned, és ezzel együtt milyen változások. Lehet, hogy keményen hangzik, hogy áldozz fel egy vasárnapot délelőtt tizenegytől este hétig, tartó időt, hallgass, és nézz, de mindenek előtt láss! Láss olyat, hogy a mai gazdasági helyzetben, és akkor, amikor alig lehet rendezvényeket csinálni, mert öt fős létszámmal mennek a különböző programok (tisztelet a kivételnek,) a Kyani simán megtölt egy 700 fős termet, és kevés a hely! Senki fejéhez sem kell fegyvert tartani, és fondorlatos meghívások által rávenni, hogy hallgasson már meg egy termékbemutatót, mert ez nem az! Itt tanulsz, méghozzá önmagadat tanulod. Én nagyon ki vagyok hegyezve a szektásodós csoportokra, és mi milyen nagyok vagyunk, mennyit keresünk, és mindenkit legyőzünk. Itt nem ezzel találkozol, hanem ismét mondom, önmagaddal!

Néhány hete meghívást kaptam a Nuskin-től is egy bemutatóra, és mivel sokat halottam már róluk, érdekelt. No nem akartam belépni és terméket forgalmazni, valamint hálózatot építeni, én a tanításra voltam kíváncsi. Röviden annyi, hogy nekem nem jött be. És pont azért nem fejtem ki, mert ha valaki itt találja meg a jövőjét, akkor nem akarom róla lebeszélni, és inkább sok sikert kívánok neki a munkájához. Ez nem másról szól, mint a hitről. A hitről, hogy tudsz-e azonosulni egyik, vagy másik lehetőséggel, de ide most szándékosan beleveszem az átlag munkahelyeket is. Mert egy irodában, vagy üzletben is csapatban játszik az ember, valamit ott is tanul és a kérdés az, hogy tud-e a kolléga azonosulni a cég irányelveivel, vagy sem. Sok ember úgy éli a miden napjait, hogy gyűlöl bemenni a munkahelyére, de amikor a barátaival beszélget erről, nem nagyon tudja megmondani, hogy mit is csinálna inkább szívesebben. Ma örülnek az emberek hogy egyáltalán van munkahelyük és fizetést kapnak. Nem mernek leülni magukkal beszélgetni, hogy mi lenne az, amit a legszívesebben csinálnának, és ha szükséges tanulni, képezni is hajlandóak lennének magukat. 

Ülj le, és találd ki, hogy mit szeretnél csinálni! Pár éven belül marokszámra fogod szedni a gyógyszereket, mert civilizációs betegséged lett a sok elfojtott érzelemtől, vagy változtatsz, és megtalálod Önmagadat? 

Sok sikert hozzá! 

További szép napot Neked! Üdv, Kovács Nóra 

Itt tudsz írni nekem: norakonyv@gmail.com

Nézd meg az új BLOGOMAT: http://norasmith.empowernetwork.com

Csatlakozz hozzám a FaceBookon: www.facebook.com/norapictures

Szemléletváltás - beszélgetés Etienne Kala életvezetési tanácsadóval 1. rész

Szemlélet-váltás

Egyre többet foglalkozom ezzel a kérdéssel, mert részben a környezetemen látom a változást, jót, rosszat egyaránt, valamint saját magamon is érzékelem olykor a gyökeres változást, ennek pedig egyértelműen oka van. A témában pedig jobb beszélgetőtársat nem is találhattam volna, mint Etienne-t. Előző beszélgetésünk a belső egyensúlyról szólt, melyet rekord sokan olvastatok, és több levelet, visszajelzést kaptam, hogy szeretnétek, ha ez a sorozat folytatódna, íme!    

EK: Onnan indul el minden, hogy már máshogy személed a világot, ez által más lehetőségek adódnak. 

NS: Tehát a szemléletváltás igen is létezik!?

EK: Igen, persze, hogy létezik. A szemléletváltás lényege a honnan hova, hogy az ember tudja, honnan indult, és hova akar érkezni. Bár kétség kívül az alapja egy felismerés. A felismerése annak, hogy nem akarom úgy csinálni tovább, ahogy eddig tettem. Ez igazából nem is a „csinálás” másik módja, hanem a „gondolkodás” másik módja, a kapott eredmény mássága.

NS: Csinált valamit valahogyan eddig, és rá kell jönnie, hogy ez nem működik. Át kell szerveznie, másképp kell csinálnia ahhoz, hogy működjön. Nyilván embere válogatja, hogy mennyi idő alatt jön rá arra, hogy nem működik az, ahogy eddig csinálta, de maga a szemléletváltás manapság valóban kézzelfogható? 

EK:  A világ vége egyben egy új világ kezdetét is jelenti. Jelenleg ennek egy átmeneti időszakát éljük. Amikor a régi már nem működik, az új pedig még nem kristályosodott ki egészen. Tehát a Most valamilyen módon átmenetet képez a kettő közöt. Ezt éljük, tapasztaljuk. Na, de egy huszáros vágással visszakanyarodok az előző felvetésedhez, igen, másképp kell csinálnia ahhoz, hogy más eredményt kapjon, de az már egy fejlődési szint, hogy valaki rájöjjön arra, hogy másképp kell csinálnia ahhoz, hogy más eredményt kapjon.   A „problémát” az okoza, hogy bármit csinál, nincs sikerélménye, és ez frusztrációt - önbizalomvesztést, haragot, elkeseredettséget okoz. A valóság az, mivel csak a cselekményét változtatja, a külsőségekkel foglalkozik, a lényegi belső dolgokon, a szemléletén nem változtat, igazából nem csinál mást, csak a „Másképp csinálom illúzióját éli”. Ugyanazt teszi folyton. Így a  kapott eredmény is mindig ugyanaz. Persze, ha valami olyat cselekszik, aminek pozitív az eredménye, akkor nem kell változtatnia, hiszen működik, bár a jóból is lehet még jobbat formálni... ráadásul könnyen. 

Tehát a személetmódváltás egyértelműen arról szól, hogy mit akarok másképp megtapasztalni az életben, és akkor ehhez keresek valamilyen eszközt, lehetőséget, fejlesztem készségeimet, hogy ezt elérhessem. 

NS: Ez visszavezethető a legutóbbi, és az egyel előtte lévő beszélgetős estjeid témájához is, ahol  arról beszéltünk, hogy találd meg magadban azokat a területeket, amik nem működnek, és azon változtass.

EK. Visszavezethető, így van. 

NS: Képes lenne mindenki arra, hogy megtalálja magában azokat  a dolgokat, amin változtatnia kell?

EK: A válasz egy szóval? Igen! :) Van egy de, és van egy zárójel, és sok felkiáltójel, más szóval, csak idő kérdése. Ugyanakkor lehetséges spórolni az idővel és mérsékelni az út közbeni fájdalom mértékét, azzal, hogy  tudatosan választja meg az indulás irányát és módját. Mindenki képes rá, az alapja pedig az igény megteremtődése benne, hogy ő változni, változtatni akar. Az igény létrejötte az első lépés. Ekkor a döntés ismét kettéválik: kitalálhatja magának, hogy „mindenki hagyjon békén, majd én megteremtem a változásomat”, vagy különböző fórumokon lévő segítséget vesz igénybe, és természetesen nem árt, ha a megfelelő fórumon a megfelelő segítséget veszi igénybe. A nehézség abban rejlik, hogy sokszor ez előre nem derül ki, hogy jól választ-e vagy sem. Gyakorta, helytelen következtetésre jut vagy reakciói nyomán elmegy a kedve a folytatástól... feladja. Fel kell építeni mindent. Például, kiválaszthatod és megveheted a otthonodhoz a legdrágább burkolatot is, ha nincs a házadnak megfelelő alapja, összedől és maga alá temeti minden erőfeszítésedet. Ezért nagyon fontos, hogy hogyan építkezik az ember. Az önismeret nem más, mint önmagunk újra fogalmazása, önmagunk felépítése tetszésünk szerint.

NS: De honnan tudja az illető, hogy jó könyvet vett a kezébe, vagy jó helyre ment segítségért?  

EK: Nem volt olyan ember, akin ne tudtam volna segíteni. Hiszek abban a keleti mondásban, mely szerint "ahol tanítvány van, ott mester mindig akad." Nyitottá kell válnom a változásra, változtatásra, ez szüli meg azt a helyzetet, ahol összetalálkozhatok a megfelelő könyvvel, segítővel, akivel nekem dolgom van. 

Ha készen van valaki  a változásra, akkor ilyen „meglepetésszerűen” bukkannak fel lehetőségek. Az én munkám is szájról szájra terjed, és ezt az utat is részesítettem ezidáig előnyben. A utóbbi időben nekem is változtatnom kellet ezen.  Egész egyszerűen olyan irányba ment el a világ, és olyan irányba történnek változások, hogy eldönthetem, passzívan nézem, hogy mi történik az emberekkel, vagy  pedig teszek valamit értük. Legalább szólok, hogy legyen választási lehetőségük.  Azon emberek  99%-a, aki nálam megfordul, az ilyen "utolsó stádiumos". Mert olvasott mindent, hallott mindent, már volt mindenhol, és még egy utolsó esélyt ad ennek az egész dolognak, hogy hátha lehet ezt másképp is. Nagyon sokszor így érnek el, így jutnak el hozzám, ilyen állapotban. Nyilván ilyenkor nekik magukkal, és nekünk együtt is több feladatunk van. Ő már bajban van. Nem kicsit van bajban, nagyon van bajban. Abba az irányba igyekszem elmozdulni, hogy megmutassam az embereknek, hogy addig kell lépni, amíg nem muszáj lépni, mert az sokkal fájdalommentesebb. Amikor leülünk beszélgetni valakivel, és kiderül, hogy Ő jól van, az a lehető legjobb kiindulási állapot. Mert mikor mész el hegyet mászni? Nem akkor, amikor mindkét lábad gipszben van, hanem amikor jól vagy. Akkor kell! Akkor kell változtatni valamin, amikor az ember jól van, ha ilyenkor változtat, akkor sokkal könnyebb változtatni, könnyebb felismerni  a hibákat, könnyebb elfogadni a hibákat, könnyebb túllépni  a hibákon. És azon túlmenően, hogy könnyebb változtatni, még ott van annak is az áldása, hogy nem muszájból teszed. És amikor nem muszájból teszel valamit, az azt eredményezi, hogy  ugyanannak a cselekménysornak más lesz az eredménye, a vége. Hamarabb is érsz célt, és az lesz az eredménye, amit szeretnél. Egyébként pedig az szokott lenni, hogy az eredmény, jó-jó, ez hasonlít arra, amit szerettem volna, de nem pont ezt akartam.  Van benned egy elégedetlenség, mert nem önszántadból lépted meg azt a dolgot, hanem muszájból, az élet rákényszerített, ezért más eredményt kaptál. Így működik az Univerzum, így osztja a lapokat. Ezért izgalmas, hogy az ember miként áll ezekhez a dolgokhoz. Önszántából, nekifog, megcsinálja, vagy megvárja amíg kényszerítve lesz, és akkor lép.

Olyan, mint a kereskedelemben. Hogyha te ismered a piac dinamikáját, akkor pontosan tudod, hogy mikor vásárolj, és mikor adj el. Ha nem ismered a trendeket, úgymond laikusként vagy az adott kereskedelmi folyamatban, akkor mit fogsz csinálni? Reagálsz a piacra. Akkor fogsz eladni, amikor esnek az árak, és akkor fogsz venni, amikor emelkednek az árak. Így nem tud haszon termelődni. Mit tesz az átlag ember? Esnek az árak, jujj, azonnal eladom, nehogy mindenemet elveszítsem. Emelkednek az árak? Akkor gyorsan vásárolok, mert ez tuti üzlet. Ez nélkülöz minden féle ésszerűséget - átgondoltságot. A hozzáértő pont az ellenkezőjét csinálja. Más koncepciója van az egészre. Ő csinálja - formálja a trendeket, nem követi azt.

Pontosan ezért, azok az emberek, akik úgy jönnek, idézőjelben "szűzen", hogy soha nem érdekelte őket a ”spirituális” gondolkodás, nem foglalkoztak vele, sőt, mondhatni, inkább a racionálisabb beállítottság jellemző rájuk, mintsem az elmélkedés, na velük lehet a legjobban haladni, és a leggyorsabban, mert náluk nem kell annyit bontani. Nem kell romokat eltakarítani. Hanem van egy üres telked, amire lehet építkezni.  Náluk a leglátványosabb, és a leggyorsabb a fejlődés. Tehát hogyha eleve jól van, abból lehet jobbat csinálni. Hogyha rosszul van, abból nagyon komoly feladat jót csinálni. A jóból jobbat csinálni könnyű. Tehát erre rá kell döbbenniük az embereknek, ahogy  a kínai mondás tartja, hogy "addig kell lépni, amíg nem muszáj lépni". Mert ez egy előre gondolkodás, tervezettséget feltételez, átgondoltságot. Egy döntést feltételez, egy szisztémában való, célirányos gondolkodást. És ez így hozza is magával a kívánt eredményt. Hogyha ez nincs benne, akkor nem is várhatom el, hogy ezeket a hasznokat meghozza. Nem tudom elérni a célomat, Miért nem? Azért, mert nincs célom. Azt se tudom, hogy mi a célom. Csak benne vagyok egy helyzetben, amit nem értek, azt se tudom, hogy miért történik mindez? Miért pont velem, miért pont nekem kell ezt megtapasztalni? Micsoda hülyeség ez az egész? Bla bla bla bla...

Bár ott van benne az információ, vagy a feloldás, de nem tudja kibontani belőle, mert ezekkel a reakciókkal van elfoglalva. Ha jól van, akkor nem reagál, és nem duzzog, nem hiszi azt tévesen, hogy a világ ellene van, hanem azt mondja, hogy ok - rendben, akkor én most mit is csinálok? Nem túlélni akarok, hanem, el akarok jutni A-ból B-be, tehát végigjárom az  tanulási utat. Teljesen más lesz a végeredmény. Más ok, más okozatot szül. Így maga az út, amit végigcsinál és amit megtapasztal - megért belőle az is más lesz. A kapott eredmény megint egy másik, az adott ember számára hasznos útra viszi őt.

NS: Gondolod, hogy az elkövetkező 5-10 évben látványos lesz a szemléletváltók aránya? Növekedni fog? 

EK: Szerintem mindenféleképpen. Egyre többen vannak azok az emberek, akik nem csak beszélnek róla, hanem élik is. Még nagyon sokan vannak, akik CSAK beszélnek róla. Ezért érezzük azt, hogy mintha nem lenne jobb a ma, mint a tegnap. A szemlélet váltás első lépcsőfokát meglépő emberek tömege már elég volt ahhoz, hogy a változás elinduljon, de kevés ahhoz, hogy ezt minőségi  váltásként tapasztaljuk meg. A minőségi megtapasztalás a „jobb világ” akkor jön el amikor a szavakon túl elkezdik élni is ezek az emberek az Univerzum Törvényeivel szimbiózisban lévő megértéseiket.

Folyt...

További szép napot neked! Üdv, Kovács Nóra 

Itt tudsz írni nekem: traning@norapicturestudio.hu

 a FaceBookon: www.facebook.com/norapictures

https://www.norapicturestudio.hu/

Egy jó partner

Sokáig úgy gondoltam, hogy egy könyv csak akkor könyv, ha az kézzelfogható, lapozható, és igazi finom könyv "szaga" van. Vállaltam, hogy begyöpösödött és szögletes vagyok, de a könyv az csak kézbe vehető tárgy lehet, amit kiolvasása után feltehetek a könyvespolcra, és a lakás egyik dísztárgya lesz.

Az egyik könyvbemutatóm alkalmával egy fiatal srác feltett egy kérdést, melyet szerinte minden író megkap legalább egyszer, de inkább többször.


- Szerinted egy könyvnek hol van a helye, az éjjeliszekrényen vagy a könyvespolcon?

Sosem hallottam még azelőtt eme íróknak szegezett beugratós kérdést, de mégis tudtam, hogy mi lenne a helyes válasz. A megfejtés pedig az éjjeliszekrény lenne, de nem is én volnék, ha nem csavartam volna a válaszon egyet, így azt feleltem,

- Egy könyv helye nyilván az éjjeliszekrényen lenne, ám, ha az én könyvemet az olvasó már kiolvasta, és a könyvespolcára, vagy szekrényére teszi, olyan helyre, ahol az az ő számára jól látható, és amikor rávetődik a könyvre a tekintete elmosolyodik, akkor az én könyvem tökéletes helyen van a könyvespolcon.

Ma, amikor a könyv egyre nagyobb teret hódít elektronikus formában, és valljuk be őszintén a kiadása és megjelenése is sokkal egyszerűbb, gyorsabb és költségkímélőbb, bárhol a világban néhány kattintással megvásárolható és letölthető, bizony haladnom kell nekem is ezzel az igénnyel és lehetőséggel együtt. Így be kellett látnom, hogy ha azt szeretném, hogy minél több emberhez érjenek el a soraim és gondolataim, akkor csatlakoznom kell az E-book szerzők népes táborához.

Elég sok tapasztalatom van már a kiadók feltételeivel és megkötéseivel kapcsolatban, így az igazi nagy meló az volt, hogy olyan partnert találjak, aki a szó klasszikus értelmében is partner. Nagy szerencsém van, mert én megtaláltam! Sok időmbe telt, de aki keres, az talál! Így most már örülök, hogy feladtam az elveimet, és útjára indítottuk az első könyvemet az eKönyv Magyarországgal a világhálón. Ha a letöltött változat elnyeri az olvasók tetszését, és szeretnék a kézzelfogható verzióját a saját polcukon látni, és elmosolyodni, amikor összetalálkozik a "tekintetünk", sikeres munkát végeztünk! :)

Kedveskéim!:)
Nóra című könyvem mostantól E-book-ban is megvásárolható, fotóimmal illusztrált változatban. Tessék, tessék, vegyétek és olvassátok az utcán, a metrón, villamoson, napozás közben a strandon, országon belül és kívül, Földön, vízen és a levegőben! :) 

https://www.ekonyv.hu/hu/konyv-reszletei/nora?eid=2689 

Kellemes olvasást és kikapcsolódást kívánok Nektek! :)  

Bevezető, hangoskönyv : https://www.youtube.com/watch?v=YlX6_UWryPk

NoraS

Szösszenet 01.

Az életünk pedig nem más, mint elválások sorozata. Fogadd el, hogy életed különböző szakaszaiban elkopnak mellőled az emberek. A legtöbbször ettől szenvedsz, és szeretnéd megmenteni a barátságot, szerelmet, vagy egy munkát. Pedig örülnöd kellene, mert ez a változásodat és fejlődésedet jelzi a számodra. Ugyanis az elveszettnek vélt dolgok helyére valami sokkal jobb és értékesebb dolgot fogsz kapni, csak légy nyitott az újra, és ne bánd a múltat! :)

NoraS

Anett vagy Nóra?

Akinek két keresztneve van, jól tudja, hogy teljesen más érzéseket vált, ki ha egyik vagy a másik nevén szólítják, mert két teljesen különböző személyiségről van szó. Az egyikkel tud azonosulni, a másik név hallatán viszont furán érzi magát, tehát kialakul, hogy melyik nevet tartja és érzi magáénak, és törekszik arra, hogy a régi és új környezete csak azon a nevén szólítsa, amit jó érzés számára hallani.

De, ha valakinek csak egy keresztneve van, akkor is érezheti a különbséget, amikor az eredeti nevén, vagy a becézett, kicsinyítő képzős, avagy az évek alatt a környezetétől kapott becenevén szólítják. 

Az elmúlt hat-hét évben én szép lassan elhagytam az Anettet és Nóra lettem, ennek minden lelki és érzelembeli hatásával együtt. A régi barátaimtól vagy ismerőseimtől nem kértem, hogy szokjanak rá a Nórára, mert ha az Anettet szokták meg, ám legyen. Viszont van jó pár olyan barátom, aki megértette és átérezte, hogy Nóra vagyok, és hogy őket idézzem, " Te tényleg Nóra vagy, nem Anett".  Akad viszont olyan ismerősöm, aki amikor Anettnek hív, érzem a hangjából, hogy direkt teszi ezt. Velük nem szoktam vitatkozni, mert nincs értelme, egyszerűen csak elteszem az információt magamnak, hogy se nem tisztel, se nem kedvel. 

Egy időben rá akartam szokni arra, hogy csak a Nórát használom, de az meg megint nem én vagyok. Amikor bemutatkozom igen is mindkét nevemet mondom, és kérem hogy Nórának hívjon. Arra próbálok rájönni elég régóta, hogy ha egyértelműen kérem, hogy Nórának hívjanak, vagy Nóraként írok alá egy levelet, akkor miért nem tisztel meg az illető azzal, hogy a nevemen hív, miért mond állandóan Anettet? Olyan is volt már, hogy ezt szóvá tettem, és nyomatékkal kértem, hogy Nórát írjon, vagy megszólítson, és nem! Már csak azért is maradt az Anett névnél, minden indoklás nélkül. Szerintem egyetérthetünk abban, hogy ez sértés. És ezek után miért gondolja az illető azt, hogy megbíznék benne, és miért gondolja, hogy akkor én tisztelni fogom őt? De találkoztam már olyan emberrel is, aki csak a Nóra nevemet tudta, és soha nem bírta kimondani. Mindig csak úgy beszélt velem vagy rólam, hogy te, vagy ő, de a nevemet soha sem mondta ki. Ez vajon mitől lehet? Te jártál már így, hogy valaki képtelen volt a neveden szólítani? Arról nem is beszélve, hogy személytelenné válik a beszélgetés, és a kapcsolattartás. 

Miért nem tisztelik meg az emberek egymást azzal, hogy odafigyelnek a névhasználatra? Ez annyira alap dolog, lenne... De igazából nem az én nevemről van szó, vagy arról, hogy ez engem bánt, idegesít, dühít vagy sért, hanem arról, hogy ebből a példából is tisztán látszik, hogy az odafigyelés és tisztelet nem dívik manapság. Miért nem? Hova tűnt az empátia? Lassan már a szó jelentését is csak páran ismerik, pedig aki nem képes beleképzelni magát egy másik ember helyzetébe, érzelmi állapotába, ott baj van, nagy baj! 

NoraS

     

Nora Smith, Nóra - Bevezető - Hangos könyv

Jó reggelt! :)

Szeretnék még nagyobb kedvet csinálni Neked az első könyvem elolvasásához, így a bevezető hangos könyvként már elérhető

https://www.youtube.com/watch?v=YlX6_UWryPk

További szép napot Neked! Üdv, Kovács Nóra 

Itt tudsz írni nekem: norakonyv@gmail.com

Nézd meg az új BLOGOMAT: http://norasmith.empowernetwork.com

Csatlakozz hozzám a FaceBookon: www.facebook.com/norapictures

Dohányzási tilalom

Értem én, hogy büdös a cigaretta, és káros az egészségre, de végignéztél már egy egy utcán, hogy emberek állnak egyedül vagy kupacokban étterem, kávézó, kocsma, vagy épp munkahelyek előtt, és dohányoznak. Szörnyen igénytelen látvány minden esetben, de egy bank vagy igényes és forgalmas irodaház előtt egyenesen visszataszító. A csoportokba verődő emberek szinte teljes szélességben elzárják a járdákat, és a kikerülésük részben idegesítő, este pedig elég félelmetes tud lenni. 

Amikor a tavasszal néhány hónapig a belvárosban ingatlanoztam, sok esetben esélytelen volt ki vagy eladni egy egy lakást, mert ha a lépcsőház bejárata egy kocsma mellett volt, az ügyfelek már fel sem akartak menni megnézni a lakást. Az a tény, hogy  a lépcsőház bejáratát ellepik a dohányzó, hangoskodó kocsmázók, pont elég ahhoz, hogy ilyen környékre ne akarjanak költözni, és még meg is értem. Az egyébként se pörgő ingatlan piacnak ez a rendelet pont „jót” tett. 

Mondjuk azt sem értem, ha a lakóházak lépcsőházában sem lehet dohányozni, akkor miért nem képes valaki kibírni rágyújtás nélkül, míg a hatodikról lemegy az utcára? Mért akkor gyújt rá, amikor belép a liftbe? Ezt jobb, ha nem is jellemzem, hiszen éppen azt tanulom, hogy ne alkossak véleményt mindenről, vagyis a lehető legkevesebb dologról alkossak véleményt. De egy ilyen liftes, dohányzós bunkó mellett nem tudok szó nélkül elmenni, és mondom ezt úgy, hogy dohányzom. Bár most már sokkal kevesebbet szívok, mint korábban, és egyszer eljutok oda is, hogy nem fogok rágyújtani egyáltalán. 

Amikor olyan ember társaságában vagyok, aki nem dohányzik, akkor eszembe sem jut, hogy rágyújtsak, simán kibírok sok órát nélküle, és az utcán nem dobok el csikket, csak a szemetesbe, vagy ha az nincs akkor csatornába. Viszont azt az elvemet, hogy utcán nem dohányzom, sajnos a zárt térben tiltó dohányzási rendelet szinte lehetetlenné teszi. Mindig azt vallottam, hogy igényes ember utcán nem dohányzik, de ma ez már lehetetlen, mert lassan a saját lakásunkban is meg fogják tiltani a dohányzást, pedig ott elvileg azt csinálok, amit akarok. És azért fogják megtiltani, mert egyre több az olyan lakástűz, ami az égő cigaretta miatt van, és sok esetben ártatlan emberek lesznek a tűz áldozatai. 

Szerintem viszont felelősség teljesebb, figyelmesebb embereket kéne a társadalomnak nevelnie, és kevesebb problémával kellene megküzdeni nap mint nap. Eszemben sincs a politikáról egy szót sem írni, de ha olyan kormányunk lenne, amelyre szívesen néz fel a társadalma, nem lenne annyi hitehagyott, elkeseredett és szorongó ember, tehát sokkal kevesebben dohányoznának...

További szép napot Neked! Üdv, Kovács Nóra 

Itt tudsz írni nekem: norakonyv@gmail.com

Nézd meg az új BLOGOMAT: http://norasmith.empowernetwork.com

Csatlakozz hozzám a FaceBookon: www.facebook.com/norapictures

Egy milliárdos naplója...

Néhány héttel ezelőtt éppen a Facebookon lógtam, amikor felugrott a chatablak, és egy ismeretlen pasi köszönt be hozzám. Mint kiderült, annyira nem is volt ismeretlen, hiszen az ismerőseim listáján van, bár arról lövésem sem volt, hogy került oda, mert személyesen nem ismertem. Ez az átka annak, ha közel 1200 ismerőse van valakinek, de ez most még mindegy is. Elkezdtünk beszélgetni, aminek az lett a vége, hogy az ismeretlen ismerős egy fotós munkát ajánlott nekem. Éppen fotóst keres havi rendszeres feladatra, fix háromszázezres díjazással. 

Ki az a hülye, akinek a meglévő munkái mellé ne férne be egy fix meló, és fix kereset. Persze, sima ügy! Valami divatfotózás lesz a téma, mert a megbízóm épp egy divatáru részleget akar beindítani a már meglévő sok sok egyéb tevékenysége mellé. Kért egy önéletrajzot és néhány referencia anyagot, amit rögvest meg is kapott. Elolvasta az anyagomat, és nagyon tetszett neki, így megbeszéltük, hogy kapcsolatban maradunk, és egyeztetünk egy időpontot, hogy személyesen találkozzunk, megismerjük egymást, és megbeszéljük a munka részleteit. 

Mivel a megbízóm, Péter, rettentően elfoglalt ember, nagyon nehéz volt megfelelő időpontot találnunk, sajnos több megbeszélt időpontot is le kellett mondania, ám a netes, hosszú beszélgetésekre mégis volt ideje, így szép lassan sok mindent megtudhattam róla. Korát tekintve piszok fiatal, ám egy hatalmas birodalom élén vezet, közel 3000 embert. Húsgyár Romániában, szépségszalonok szerte Budapesten, több üzlet a Westendben, közel 50db ingatlan, melyeket bérbe ad, és persze egy ingatlanfejlesztő vállalata is van, no meg egy villa Athénban, és egy másik gyár Ausztriában, A garázsban egy X5-ös BMW, egy Aston Martin, és éppen most rendelte meg az új F430-as Ferrariját. Álom főnök, álom lehetőségekkel, és mindehhez állati kedves és nagyon jó fej, közvetlen és barátságos. Ki hinné, hogy ilyen létezik?  

A Facebook szerint közel 80 közös ismerősünk van, így meg sem fordul az ember fejében, hogy az előbb vázolt hatalmas vagyon és a mögötte lévő rengeteg munka ne lenne igaz. Ha valaki kitűz maga elé egy célt, jó üzleti érzéke van, és keményen hajt, valamint még a szerencse is mellé szegődik, simán meg lehet valósítani mindent pár év alatt, nem igaz? A beszélgetéseink pedig egyre inkább barátiak lettek, bár aki engem ismer, tudja, hogy óvatos vagyok. Munkáról és laza barátságról beszélhetünk, de amikor feltette a kérdést, hogy mi lenne, ha feleségül mennék hozzá, és költözzek hozzá, elég vicces volt. 

Eszembe sem jutna egy huszonéves sráchoz hozzá menni, pláne ha milliárdos. Sajnos nem vagyok megvásárolható, és az eltartott viszonynak mindig nagy ára van. Így megkértem őt, hogy maradjunk a munkakapcsolatnál. Ez pedig őt lepte meg, mert nem szokott hozzá, hogy valaki nemet mondjon egy korlátlan anyagi háttérrel rendelkező, egészen vonzó pasinak, de az élet már csak ilyen. 

Lassacskán eljött az a nap is, amikor végre találkoztunk. Nagyon kíváncsi voltam már, hogy ki ez a pasi, és milyen az életben egy roppant gazdag ember. Nos, ugyanolyan, mint bárki más, csak több léptékkel az átlag feletti számokkal játszik és gondolkozik. Ha valaki naponta tízmilliót keres, másképp él meg dolgokat, más az érték és a mérték, de sajnos ő sem tud mindent megvásárolni. Barátságot, egészséget, és persze szerelmet nem lehet megvenni, még neki sem. Pokoli lehet egy gazdag ember számára, hogy soha sem tudja önmagáért vagy a pénzéért szeretik-e. Hiába van rengeteg pénze valakinek, ha közben nem boldog, ha nincs aki őszintén szeresse, és nincs aki reggelente mellette ébredne. Csak az van, hogy a bejárónő főzte kávét és reggelit kapja nap, mint nap. Egy parkolási büntetést, gyorshajtást pillanatok elintéz a kapcsolatai által, de nem szerethet és őt sem szeretik. Vagyis ő szeretne, de tudja jól, hogy őt csak a pénzéért szeretik. Olyan körökben mozog, ami a normális földi halandó számára egy álomvilág, csak ez a világ lelketlen, mert ez semmi másról nem szól, mint a pénzről, és ettől egy idő után kiég az ember, és már legszívesebben elégetné azokat a papírdarabokat, amit pénznek hívunk, csak had élhessen normális életet, tehát a pénz bizony nem boldogít!   

Hosszú beszélgetés volt ez, és őszintén szólva elég hiteles is, de a munka valahogy szóba sem került. Végül is hova sietünk? Mindegy mikor kezdek el nála dolgozni, többet úgysem lesz gondom sem a munkára, sem a pénzre. Most már jó helyen vagyok, és biztonságban. 

Teltek a napok és a hetek, és mi egyre többet beszélgettünk. Megtudtam róla és a családjáról is mindent. Képzeletben fogtam a kezét, amikor a torokgyulladása miatt magánklinikára került 40 fokos lázzal, vagy amikor kiborult egy érzelmi válság miatt. Azt viszont ő nem tudta, hogy ki vagyok én, és mit gondolok vagy teszek a színfalak mögött.... mert a hülyét mindig remekül játszom, amikor az eszem, az élettapasztalatom, az intuícióm és a jó szimatú orrom jelez, és megszólal a vészharang! 

A gyanú árnyékában

Az igazság az, hogy az én vészjelzőim már az első beszélgetésnél bekapcsoltak, és ennek megfelelően is álltam a dologhoz. Szép lassan egyre több infót, és adatot szedtem ki az emberünkből, és elkezdtem nyomozni. Ha kapok egy Facebook jelölést, látom, hogy van-e közös ismerősünk, hány, és kik azok. Ebben az esetben, amikor a csekkolásom elindult, leesett, hogy én ezt a srácot azért jelölhettem vissza kérdezés nélkül, mert ahogy említettem 80 közös ismerősünk van (szinte mind Dj) így rányomtam, hogy ok, és ennyi. Amikor olyan ember jelöl, akivel alig van közös szálunk, simán megkérdezem, hogy ki ő, és honnan ismerjük egymást? Szóval, nem árt résen lenni, én itt hibáztam.  Péter valódi nevét beírtam a google-ba, de szinte semmit sem találtam róla. Gyanús volt az is, hogy a profilján csak olyan fotók vannak róla, amin egyedül van, és Plázamacska módjára magát fotózza telefonnal, tükörben. A fotós munka valahogy már nem volt aktuális, jött helyére egy irodavezetői munka, cégautóval, magas fizetéssel, és minden földi jóval.... 

Sorolhatnám reggelig a részleteket, de itt már nem ez a lényeg, mert réges régen levágtam, hogy emberünk semmi más, mint egy pszichés gondokkal küzdő, csaló. Tanácsot kértem egy ügyvédtől, hogy ilyen esetben mit javasol. És most jön a meglepetés, azt tanácsolta, hogy forduljak a rendőrséghez. Eső hallásra ez elég blődnek hangzik, nem? Amikor betöréssel, vagy még komolyabb ügyekkel nem tudnak mit kezdeni, ezzel a piti dologgal simán kiröhögnek engem.

Néhány nap gondolkodás után viszont úgy döntöttem, hogy miért is ne? Legalább megtudom, hogy milyen egy ilyen helyzet, megint tanulok és tapasztalok. " A negyven körüli nő bement a kerületi kapitányságra, hogy feljelentést tegyen Péter ellen." Közel két órát vártam a soromra, és közben valóban úgy érzetem magam, mintha a gyanú árnyékában című sorozatból szalasztottak volna. De akkor már azt is tudtam, hogy ezt a sztorit meg fogom írni azért, hogy mások hasznára fordíthassam a történteket, és arra figyelmeztessek mindenkit, hogy nem kell mindent elhinni, és készpénznek venni. Két óra várakozás után felvették a jegyzőkönyvet, valamint elláttak minden hasznos tanáccsal, és ötlettel. Amiről én azt hittem, hogy bagatel dolog, arról kiderült, hogy egyáltalán nem az.   

Tudd, hogy bármi apró dolog később nagy jelentőséggel bírhat, és megtettél azért mindent, hogy egy esetleges problémával kapcsolatban bebiztosítottad magad. Mint az mára kiderült, Péter közokirat hamisítás, csalás, és néhány még húzósabb dolog miatt már többször került javítóintézetbe és büntetésbe. És ez az ember ott figyel 80 ismerősöm Facebook profilján! 

NoraS