Saját bloglista

  • Energiák - Az emberek folyamatosan változnak. Vannak, akik ezeket a változásokat látják és érzik, és vannak, akik nem. Biztosan hallottad már sok embertől, hogy én az...
    3 éve

2011. szeptember 10., szombat

….akkor induljunk Törökországba!


Az utat az Interneten böngészve találtuk. Budavár Tours, indulás Bécsből a Török Riviérára, 8 nap, 7 éjszaka, all inclusive ellátás, 4 csillagos szállodában+ egy napos kirándulás Antalyába, ebéddel, (tokkal, vonóval, biztosítással, reptéri illetékkel: bőven 100.000.- Ft alatt megkapható)

Ezt a fajta utazást, csak azoknak ajánlom, akik rutinos utazónak számítanak, ugyanis a bécsi reptéren nem vár magyar idegenvezető. Magadnak kell megtalálni a beszállást, csekkolást, gépet. Nekem ez nem okoz gondot, hiszen sokszor utaztam már, és simán kiigazodom egy normális méretű reptéren. Mindemellett beszélek németül és angolul elég jól ahhoz, hogy „külföldön ne adjanak el”. Felszállás után jött egy gyors leszállás Graz-ban, ugyanis gyűjtő körúttal dolgozik a FreeBird Légitársaság. Aki szereti a fel és leszállás élményét, annak ez az út a kedvére való. Graz- Antalya pedig kb, 2,5 óra. Időeltolódás +1 óra. Mire a pokolian rossz repülős kaját elmajszolja az ember már le is szállt a gép.
Télen Törökországban is hamar lemegy a Nap és reggel 10-ig bizony hűvös, van. Így a késő esti érkezés miatt túl sokat nem láthatunk a tájból és az országból. Teljesen olyan a dolog, mintha elutazna az ember akárhová. Mondhatnám azt is, hogy utazás a semmibe, és én pont ezt szeretem a legjobban.

A szálloda elfoglalása után, kénytelenek vagyunk aludni egyet, hogy reggel felkelvén tudatosulhasson bennünk, NYARALUNK! Reggel félálomban tipegtem ki az erkélyre, és megnyugvással töltött el, hogy a Földközi – tenger ott hullámzik mellettem, és a Nap is kezdett melegíteni. Kattan az agyban valami és innentől kezdve, csak az érdekel, ami Törökország!

A reggeli után következett a találkozó a csoportvezetővel, aki török, de perfekt beszéli a németet. Tehát itt sem vár magyar idegenvezető, sőt kénytelen voltam elővenni minden német tudásomat, mert sajnos a törökök nem beszélnek angolul, csak németül de azt mindenhol!
Utószezon lévén sajnos van néhány program, ami már nem fut, ilyen pl. a török est vagy a delfin show. Ha erről képesek vagyunk lemondani, akkor a következő lehetőségek várnak: Kemer és környéke, ami egy teljesen új része a Riviérának. Tele új szállodákkal, éttermekkel, bevásárló központtal, kikötővel, parkokkal és persze a kihagyhatatlan török fürdő, valamint az én nagy kedvencem, Tahtali, de erről később.
Ajánlom a kalandvágyóknak Olympos Nemzeti Parkot vagy Kumluca városát, ami már nem a Riviéra, hanem a török valóság. Első látásra nem túl bizalomgerjesztő a város, de teljes betekintést nyújt a törökök életébe. Kumlucától nyugatra haladva, Finike-t, Demre-t és Myra-t nem szabad kihagyni. Finike egy igazi ékszerdoboz, jacht kikötővel, parkokkal, szökőkutakkal és kedves éttermekkel. Demre-Myra pedig a múlt. Nagyon a múlt, hiszen a IV. század nyomait találjuk itt, a jordániai Petrához hasonló temetkezési hely és egy színház. Valamint a Mikulás igazi történetéhez is ide kell utazni. Később ezt is elmesélem.
Ha pedig Kemertől keletre haladunk, a csodálatos Antalya valamint Alanya városok várnak ránk, hogy megmutassák a történelmüket és a mai arcukat egyaránt.
Tahtali, Rutintalanságom története

Azt mondom, hogy rutinos utazó vagyok, közben meg kiderül, hogy annyira mégsem!
Utazás előtt természetesen vettem úti könyvet és nagyjából megvolt az elképzelés, hogy mit szeretnénk megnézni. Egy bizonyos volt, Kemer mellett található Tahtali-t mindenképpen. A barátaim is elláttak ötletekkel, tanácsokkal és így nem volt kérdés, hogy irány a nagy hegy! Annyit tudtam, hogy hegy, felvonó, (80 személyes) csodálatos panoráma, és nagyon hideg van! Azzal nem számoltam, hogy a Tahtali a tengerszinttől 2365 m magas, és hogy az út először a szállodától busszal, 726 m-ig viszi a csoportot, ez kb 20 perc. A lanovka innen indul a Tahtali csúcsára. Ezt az 1637 m-nyi különbséget, 9,5 perc alatt teszi meg. Ha a tájat nézzük utazás közben, akkor ez a gyors emelkedés fel sem tűnik. Viszont az emberi szervezet jól tudja, hogy hol van a tűréshatár. Az én szervezetem 40 percig bírta. Ennyi idő, pont elég volt arra, hogy elkészítsem az összes fotót, amit szerettem volna, legyőzzem a tériszonyomnak egy részét, kigyönyörködjem magam a tájban. Ennyi.
Elfáradtam, és furcsa gyengeséget éreztem. Ekkor jött a megmentő hangosbemondó, hogy 5 perc múlva indul le a következő „doboz”. Az elsők között szálltam be. A lefelé út ugyanilyen gyors, és ami még izgalmasabbá teszi az az, hogy 5 oszlopon halad át a lanovka az út során, és mindegyik oszlopnál az áthaladáskor himbálózik egy kicsit. Ezek után a megérkezés felemelő érzés volt, két percig. Aztán elkezdtem szédülni és semmi erőm sem maradt.
Ha ezt a kirándulást nem az első napon teszem, (2 repülés és 5 óra alvás után), akkor túl sok bajom nem lett volna, de megterheltem a szervezetemet, és ettől kezdve 3 napig ilyen erőtlen is maradtam.
Az élmény viszont leírhatatlan és a tériszonnyal küzdőknek is ajánlom! A felvonó tervezése és kivitelezése egy svájci cég munkája, tehát a biztonsággal és precizitással biztosan minden rendben van.
A Tahtali-n étterem, napozóterasz, ajándék bolt, kávézó is található, valamint egy zárt kilátó is várja a látogatókat.
A kirándulás transzferrel ( Kemerből) kb 20 perc. A teljes kirándulás ideje kb. 2,5 óra.
Ára: 25-30 Euró

Tetszett neked az írásom? Érdekesnek és hasznosnak találtad? Akkor nyugodtan megoszthatod barátaiddal és ismerőseiddel! :) Fel is íratkozhatsz a rendszeres olvasóim közé, vagy követhetsz a FaceBookon is :) https://www.facebook.com/norapictures/

NoraSm

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése