Ahogy ez a kiállításom megnyitóján is elhangzott, nem adok címet a fotóknak. Részben lusta vagyok, hogy valami okos kis frappáns dolgon törjem a fejem, de inkább arról van szó, hogy egy fotó nem mondhatja mindenki számára ugyanazt. Az első kiállításomon, Litéren alkalmaztam ezt a "hiányosságot", és engem igazolt az ötletem. Mindenki mást látott egy-egy képen, képből, és ettől olyan szabad lett a történet, mégis mindenki értette, hogy mit szerettem volna "elmesélni".
A mostani kiállításomnál pedig ehhez az elképzelésemhez már ragaszkodtam. Könnyű annak a látogatónak, aki ott volt a megnyitón, mert mindent azonnal tudtam mesélni, és magyarázni. Mivel nem a legszerencsésebb időpontban nyílt meg a kiállítás, és sokan inkább csak azóta tudják megnézni, így most íme az én tárlatvezetésem.
Az igazsághoz tartozik, hogy ezt a képet sajnos nem én követtem el, ez a tesóm dicsősége, aki szintén fotózik néhány éve. A fotó 2010. Február 14.-én készült. Ez a tipikusan sose lesz vége a télnek felvétel, de Veszprémnek a hó is jól áll :)
Még a Veszprémben élők sem nagyon tudták, hogy ez a kép hol készült. Néhány évvel ezelőtt alkottam a Benedek hegyen. Kicsit megdöntöttem a teret, és így olyan a feszület mintha a felhők közül jönne elő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése