Saját bloglista

  • Energiák - Az emberek folyamatosan változnak. Vannak, akik ezeket a változásokat látják és érzik, és vannak, akik nem. Biztosan hallottad már sok embertől, hogy én az...
    3 éve

2011. szeptember 10., szombat

Ez most valami más

Ha írok azt általában otthon teszem. Néhány cikket írtam régen kávézókban és ahhoz a témához illett is a környezet. Most viszont valami másra készülök. Olyan dologról fogok írni ami sokkal inkább rólam szól, mint az eddigiek. Talán túlságosan is rólam. Nem csoda, hogy hetek óta próbálom összerakni fejben de sajnos egyre nagyobb káosz lett, így itt az ideje, hogy elkezdjem. Végre rávettem magamat, hogy nekiálljak és ahogy esik úgy puffan. Ettől lesz természetes és hiteles.

Van egy hely Mallorcán amit egy évvel ezelőtt fedeztem fel és most amióta itt vagyok ma járok itt először. Nem is értem miért? Pedig az egyik kedvenc helyem lett és alig 37 Km-re lakom tőle, az öböl másik oldalán. Talán erre a napra vártam vagy csak így alakult. Tehát Cala'pi :) Megnéztem az időjárás előrejelzést és tudtam, hogy ma végig sütni fog a nap és 18 fok lesz, ami a valóságban mindig 2-3 fokkal több. Tehát irány hétfőn a sziklás öböl és ott fogom megírni a lélektani szösszenetemet. Friss "kroászon" a ház alatti pékségből, egy pléd,tenger, nagy hullámok, napsütés, friss levegő, két sirály és én. Talán ez a környezet segít, hogy össze tudjam szedni a bennem dúló gondolatokat és érzéseket. Ha végre kiírom magamból megszabadulok tőlük és többé nem kínoznak.
Amikor az ember kiszakad a megszokott környezetéből, egyedül marad, mindent egyedül intéz vagy old meg, akkor az erősíti, tapasztaltabbá, felnőtté és nyitottabbá teszi, jó esetben. Viszont ha ennyire egyedül vagy akkor találkozol olyan éneddel is, ami meglepő, furcsa, természetes, de idegen is tud lenni. Túl nagy változáson megy keresztül az ember és ezért érzékenyebb is lesz. Ennek pedig vannak negatív és pozitív kihatásai és történései egyaránt, és ezek megélése néha roppant nehéz. Ha egy másik országban kezdtem volna új életet, persze ott is hasonló érzéseim lennének, és ez nyilván természetes folyamat is.

Szeretek egyedül lenni, és igénylem is. Akkor tudok magamra és a belső hangokra figyelni és ezekből tudni, hogy jó irányba haladok-e. Ilyenkor gondolom végig az ötleteket, lesznek új ötleteim vagy egy régi porosodó ötlet új megvilágításba kerül. Hagyom a gondolatokat szabadon közlekedni a fejemben :) Van akinek a tusolás a gondolkodós hely, nekem általában a természet. El kell távolodnom egy kis időre a dolgaimtól, hogy másik oldaláról is lássam őket és tudjam, hogy érdemes-e vele foglalkozni, vagy kuka az ötlet. Aztán van olyan is, hogy nem jó egyedül lenni. Néha jó lenne megosztani azt amit naponta megélek. És olyan is van, hogy nem vagyok egyedül és mégsem jó. Jó lehetne de az ember néha tesz róla, hogy a jót elrontsa. Ez általában tudatalatti cselekvés sőt leginkább az, és hiába tudod, hogy mi történik nem tudsz ellene tenni semmit. És ez fájdalmas tud lenni.

Viszont van ennek az ellenkezője is, amikor nem vagy egyedül, és jó nem egyedül lenni. Amikor azonos a hullámhossz akkor minden kerek még akkor is ha esik az eső. Mindegy hol vagy(tok) mindegy mit csinálsz(tok) egyszerűen csak jó. Feltölt, kiegészít, felvidít, megnevettet, felvillanyoz, és biztonságot ad.

Már lassan hozzászokom ahhoz, hogy a türelem nagy úr, bár vezetésnél még vannak gondjaim :) Alapvetően türelmetlen ember vagyok de megkaptam már az élettől a pofonjaimat, hogy összebarátkozzak a türelem szó jelentésével. Néha még ma is szenvedek tőle, de az eredmény mindig kárpótol olykor többszörösen is, így ma már könnyebben vészelem át a türelemről szóló időszakot és megpróbálom a legjobbat kihozni belőle. Hozzá kell szokni a szieszta élethez és nyitottnak lenni a lehetőségekre aztán amikor megjött a lehetőség akkor tudni kell élni vele, vagy tudni kell azt mondani, hogy ez nem az én vonatom, inkább nem szállok fel.

Az otthoni rohanós élet elfelejteti az emberrel, hogy szánjon magára időt és leüljön egy padra egy parkba vagy kiüljön a víz mellé és konkrétan kiürítse a gondolatait. Hagyja, hogy a gondolatok megtisztuljanak. Én a gondokat egy csónakba szoktam tenni képzeletben, és elengedem őket had ússzanak el. Ezt otthon rendszeresen megtettem, de itt ez még gyakoribb. Kiülni egy öbölbe ahol nem hemzsegnek a turisták, akár hosszú percekig vagy órákig egyedül élvezhetem a partszakaszt. Ez a legjobb feltöltődés. Zene a fülben és enyém a világ :)
A tenger látványa egyszer majd biztosan olyan érzés lesz, mint a Balaton vagy a Duna de a tengert még közel sem unom. Minden nap más és más. Csendes, hullámzó, olykor viharos, zöld, kék, fekete, vagy majdnem fehér. A házak és épületek pedig veszettül jól mutatnak a partján. Annyira változatos a sziget, hogy nem lehet megunni. Mindig fel lehet fedezni valami újat valami apró eldugott helyet és persze ezek a legszebbek.

Most pedig ismét egyedül vagyok és ez hol ilyen....hol pedig olyan. Két nap múlva hazarepülök, hogy megnézzem kiket és miket hagytam otthon. Ismét kapok feet back-et, hogy tudjam merre tartok :) ...aztán majd jövök és mesélek!

Kovács Anett Nóra

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése