Fotókiállításom története

Vannak dolgok amiket azonnal le kell írni, mert akkor lesz hiteles, és vannak dolgok, amihez idő kell, hogy kicsit ülepedjen, és kicsit kívülállóként nézzek rá. A kiállításom pl ilyen. Több hónapig készültem rá, leginkább agyban. Ez nem olyan dolog, hogy megnézem a sufnit, mi van előhívatva, és van-e néhány keret amibe betehetőek, aztán szórjuk ki őket a falra. Ez valami merőben más! Erre bizony sokat kell készülni. Kb egy éve kaptam a lehetőséget, és a felkérést, Veszprém város polgármesterétől, Debreczenyi János Úrtól. Éppen a veszprémi Környezetvédelmi Bálon fotóztam, Dr Bense László Erik Környezetvédelmi Tanácsnok Úr felkérésére. Polgármester Urat, és a Tanácsnok Urat is sok éve ismerem már, és egy kellemes beszélgetés azzal zárult, hogy lenne-e kedvem kiállítani néhány fotómat a városháza aulájában? Ilyenkor nem kér gondolkodási időt az ember, hanem azonnal igent mond, és egy nagy boldog mosollyal illedelmesen megköszöni.

Kaptam egy nevet, és telefonszámot, kit kell keresnem a városházán, hogy az időpontot, és a részleteket megbeszéljük. Mivel egy ilyen intézmény komoly program tervvel dolgozik, egyértelmű volt, hogy több hónappal előre le vannak egyeztetve a kiállítások. Úgy számoltam, hogy kb egy év múlva kerül sor az én fotókiállításomra. Furcsán hangzik, hogy egy év? Én egy kicsit kevésnek is találtam.

A kiállítás alap koncepciója Veszprém szépségeinek bemutatása volt egy teljesen más megközelítésből. Ide olyan képek kellenek, amelyek egy merőben más oldaláról mutatják be a várost. Ezt a részét nagyon szeretem, mert ez egy kicsit játék is. Nekem mindenképpen. Olyan helyeket, és apró jelképeket kerestem, amikből ki lehet ragadni részleteket. Na ez ám a sok idő! Mivel közel két éve Budapesten élek, adott, hogy túl sűrűn nem tudok OTTHON lenni, és fotózni. Aztán ott van még az időjárás, ami bizony komoly tényező. Így konkrétan kimaradt egy kép, amit nagyon szerettem volna elkészíteni. A fotózásom Veszprémben kezdődött, de az fontos, hogy hol. Egy panel lakás 10. emeletén. A lakásom ablakai, és az erkély is a Bakonyra nézett, ami nyugati fekvésű. Tehát minden este pazar látványban volt részem. A naplemente imádatom, és mániám itt kezdődött, és tart még ma is :) Sajnos ezt a képet túl későn találtam ki magamnak, mert épp ez év januárját írtuk. Mivel az új lakót nem ismerem, nem csengethettem be, hogy csókolom, kimehetek 10 percre fotózni az erkélyre? Bár néha tudok olyan kattant lenni, hogy megtegyem. Inkább választottam a szolgálati utat, és egyeztettem egy vasárnap délutáni időpontot a gondnokkal. Kapok Kulcsot, és felmehetek a ház tetejére. A kép azért nem készült el, mert mikor odaértem közölte a gondnok, hogy Anettka, oda nem engedlek fel, mert ma megnéztük neked, és tükör jég. Ha leesel, hogy számolok el veled anyádnak?! Tehát ez a kép kimarad, és megköszöntem, hogy így vigyáznak rám. A nyáron talán lesz alkalmam, hogy bepótoljam a háztetős, naplementés Veszprém képet, és egy következő kiállításom első képe lehet :)

A Veszprém mellé ki akartam még találni valamit, ami kiemeli, és még inkább feldobja a város fotóit. Végiggondoltam, hogy mik azok a helyek, és helyszínek, amik igazán fontosak voltak, és ma is fontosak. Így szép lassan kialakult, hogy a városházára egy olyan anyagot szeretnék összeállítani, ami egy átfogó képet ad rólam. Hogy kezdtem, és hol tartok ma. Az élményeimet, emlékeimet, és a szakmai fejlődésemet szerettem volna megmutatni. Tehát, Veszprém, Mallorca, Litér, Balaton, és Budapest lett a fotókiállításom témája.

Többször elhangzott velem kapcsolatban, hogy Mallorca, Mallorca, Mallorca! ( egyszer majd erről is írok) Mivel utoljára 1997-ben jártam a szigeten, így használható fotóim nem nagyon voltak, de a kiállításom egyik meghatározó része, így szükségem volt új képekre. Hát ez megint nem egy egyszerű dolog. Csak azért nem lehet átugrani 5 percre Spanyolországba, hogy néhány fotót csináljak. Ez pénz, és idő, de inkább pénz. 2009 Februárjától az járt a fejemben, hogy MALLORCA! Nagyon sok szép helyen, és országban jártam az első és második Mallorcai utam óta. Jordánia, Kanári-szigetek, Görögország, Törökország, Anglia, Franciaország, Horvátország, Olaszország, de sajnos egyik sem volt rám olyan megnyugtató, kikapcsoló, és feltöltő hatással, mint Mallorca. Tehát a sziget nem maradhat ki!

Nincsenek véletlenek!

2009 nyarának közepén a tesóm feldobta a labdát, hogy Ő már régen járt Mallorcán, és igazán nyaralhatnánk egyet kettesben. kb. 5 nap múlva megvolt a jegyünk. Tizenkettő év után visszamenni arra a helyre, ahol akkor sok minden elkezdődött bennem, érdekes lesz! :) Ennyi sok év alatt egyszer sem alakult úgy, hogy visszamehetnék, és most igen. Annyira váratlanul, és hirtelen ért a dolog, hogy szinte el se hittem. Szeptember vége - Október eleje, a legjobb időpont! Vége a turista szezonnak, lehet nyugodtan fotózni, és tökéletes az időjárás. ( A többiről majd egy másik alkalommal ) Szóval ez a nyaralás már sokkal tudatosabb, és célirányosabb volt. Harmadszor jártunk mindketten a szigeten, így jól ismertük. A 13 év alatt semmit sem változott, és mégis rengeteget. Szebb, mint valaha! :)

Miután a fotók témája lassan összeállt, és a megnyitó időpontja is körvonalazódott, felkértem Némedi Lajost az Oktatási és Ifjúsági Bizottság elnökét, és Dr Bense László Eriket a Közbeszerzési Bizottság elnökét, Veszprém Környezetvédelmi Tanácsnokát, hogy nyissák meg a fotókiállításomat. Némedi, és Bense Urak mindketten régóta ismernek, így jó kezekre, és szavakra bíztam magam :)

A képek előhívatása, mint mindig a Molnár Fotó munkája. Mailen feltölteni a képeket, telefonon egyeztetni, hogy akkor most sablon méret kell-e vagy jobb az, ami végül lett? Mivel keretezőhöz kerültek a fotók, azt kérem, ami lett. Fogalmam sem volt, hogy milyenek lettek, mert anyukám ment értük, és ő vitte őket a keretezőhöz. Úgy 2 hónapja választottuk ki a keretezővel, hogy mi illene a képekhez, de se ő, se én nem írtuk fel :) így ezt is telefonon találtuk ki. Mondom, lövésem se volt, hogy mit alkotok az éteren keresztül. Mindent szeretek látni, pláne ennek minden fázisát, de kimaradt. Anyukám azt mondta, hogy annyira jók, hogy le fogom csikarni magam :) Így lett! Hetekig a gép előtt ülni, és úgy válogatni a képeket, aztán ott álltak előttem, készen! :) és én nem tudtam belekötni, egyikbe sem! Nagyon kritikus vagyok, pláne magammal szemben, de most még nekem is tetszett a végeredmény.

Innentől pedig már gyorsan peregtek az események, és a képek felrakása a városháza aulájában már kikapcsolódás volt. Sokan fordultak meg az épületben a röpke három óra alatt, és jó volt hallani a suttogó " húúúú, de jó képek" szavakat. Innentől már csak annyit kértem, hogy a képek ne essenek le másnap délutánig, a megnyitóig. Rendesek voltak, mert maradtak a helyükön, várták a megnyitót, hogy végre megmutathassák magukat. És sikerük volt! :)

Kovács Anett Nóra