Saját bloglista

  • Energiák - Az emberek folyamatosan változnak. Vannak, akik ezeket a változásokat látják és érzik, és vannak, akik nem. Biztosan hallottad már sok embertől, hogy én az...
    3 éve

2011. szeptember 10., szombat

Arrival Mallorca

Tehát Október 31. kora délutánján érkeztem Mallorcára. Várt a szállodai szobám Arenalban, és délután két kedves magyar ismerős akikkel a neten ismerkedtem meg. Ők már két éve élnek itt, és sok hasznos ötletet, tanácsot kaptam tőlük, és én is tudtam mondani nekik olyan helyet ahol még nem jártak. A reptérről a szálloda csak négy km a taxisom pedig egy hölgy volt. Az meglepett, hogy csak spanyolul beszél. Nem volt túl kedves és amint fizettem, kidobálta a bőröndjeimet az utcára és már indult volna is. Megkértem, hogy legyen kedves a szállodáig odahúzni a csomagokat csak nem hagynám itt őket az utcán míg beviszem a kezemben lévőket. Duzzogva odarángatta őket a bejárat elé, és már ott sem volt. Azóta volt még egy bosszantó Taxizásom, amikor a N.I.E számomat intéztem. Mivel csak egy címem volt a hivatalhoz kénytelen voltam a szolgáltatást igénybe venni. A belvárosban ültem be az autóba megmutattam a címet és amikor odaértünk akkor esett le, hogy a fél várost bejárta a taxis pedig nagyjából a harmada távolságra voltunk a helytől, így 3 € helyett, 9-et fizettem. Minden útikönyv azt írja, hogy az itteni taxisok nagyon barátságosak, és kedvező az ár is, ezt sajnos tapasztalatból tudom, hogy nem így van. Visszafelé már busszal mentem pláne, hogy tudtam hol vagyok és milyen közel van a belváros. Ennyit a Taxiról!

A szállodával mázlim volt...legalábbis első benyomásra. A recepciós nagyon kedves, barátságos és segítőkész volt. A szoba nem éppen a Ritz de arra a pár napra bőven megteszi. Első este viszont gyanús lett valami... A szálloda halljában ültem, és lógtam a neten amikor észrevettem, hogy szállingóznak vissza az itt lakó vendégek de nő egy szál sincs köztük. Itt csak pasik vannak? Ráadásul fura pasik. Valami nem stimmel. Majd másnap a reggelinél kiderül.

Másnap a reggelinél megnyugtató látvány volt egy német anyuka a tízéves forma kisfiával, akkor valamit biztos benéztem. Két nappal később kiderült, hogy bizony jól vettem le a dolgokat ez egy melegek számára preferált szálloda. Pegasus Playa. Ettől függetlenül bárki megszállhat itt, de alapból "meleg" a hely. Sejtettem, hogy Arenal utószezonban nem az a nyüzsgő, korzós hely lesz, de az első este megfogadtam, hogy sötétedés után jobb ha nem vagyok az utcán. Egy naplementét bevállaltam mert a partszakasz legszebb naplementéje itt van, de ahogy a Nap eltűnt, én is, vissza a szállodába. Már otthon biztos voltam benne, hogy lakást biztosan nem ezen a környéken szeretnék bérelni, és a valóság igazolt is. Semmi bajom a feketékkel, de ezen a részen túl sok van belőlük. Könnyen szóba elegyednek, pláne ha utánam jön az utcán és leszólít. Tehát jobb a békesség.

Nappal viszont teljesen biztonságos. Fogtam egy könyvet meg törölközőt és három napig olvastam a homokban ülve. Idő kellett, hogy eljusson a tudatomig, hogy a mellettem ötpercenként felszálló repülőgépek nem fájdítják a szívemet, nem emlékeztetnek arra, hogy öt nap múlva én is ott fogok ülni az egyiken és megyek haza. Nekem azt kellett megszoknom, hogy nem sietek sehová. Majd lesz lakásom ( vasárnapig biztosan) majd lesz munkám, majd nagyon jól fogom beszélni a spanyolt. Időm, mint a tenger :)

Három nap lazítás és a környékbeli nagyon rossz ingatlanos feltérképezése után leültem a net elé ( kaptam egy címet a recepcióstól) és nekiálltam keresni és jelentkezni rájuk. Kb. tíz lakás tetszett, nyolcnak írtam, és három válaszolt vissza. Az egyik egy ingatlanos hölgy volt. Valahogy érzésre őt választottam. Másnapra megbeszéltünk egy találkozót, és kértem, hogy keressen még ehhez hasonlót. Nagyjából sejtettem, hogy hol van San Agustí de amikor ideértem, nagyon meglepődtem. Ismertem ezt a részt csak a név nem ugrott be. Ha a spanyol király nyári rezidenciája itt van, akkor az önmagáért beszél. Tehát megkerestem az ingatlanirodát és a hölgyet. Jót súgtak a megérzéseim, mert a valóságban is nagyon kedves. Akkor most megyünk abba a lakásba aminek a hirdetésére jelentkeztem, de előtte mutat egy másikat, itt van rögtön a sarkon. Megláttam az épületet, a ház belső részét, aztán azt lakást. Erre mondják azt, hogy mindig a legelsőt kell választani. Alig tudtam kijönni a lakásból annyira tetszett. Utána megnéztük azt a lakást amiért jöttem, borzalmas volt pedig tengeri kilátása van. Másnap végigjártam a környék összes ingatlanosát ( van bőven) de egyik lehetőség sem közelítette meg az elsőt. Délután visszamentem az ingatlanos hölgyhöz, hogy ha még megvan az a szép lakás, akkor gyorsan kivenném. Kicsit kacifántosan indult az egyeztetés a tulajdonossal, de végül az enyém lett.

Utolsó éjjel a szállodában sikerült összetalálkoznom a világ legnagyobb csótányával. Barna, arasznyi nagyságú a teste, plusz a csápjai. Épp tartott az ágyam felé. Fel se fogtam, hogy mi ez és mekkora csak reflexből leütöttem a cipőmmel. Lerohantam a recepcióra, VIKTOR! Mi ez az állat a szobámban? Ő meg csak röhögött, és hozott kéztörlőpapírt. A szép neve a "kis" állatnak, Kukaradzsa. Hát nem tudom, annyira nem kedveltem meg a dögöt.

Ezek után meg pláne nagyon vártam már, hogy átköltözhessek a saját lakásomba. Itt vagyok.

Tetszett neked az írásom? Érdekesnek és hasznosnak találtad? Akkor nyugodtan megoszthatod barátaiddal és ismerőseiddel! :) Fel is íratkozhatsz a rendszeres olvasóim közé, vagy követhetsz a FaceBookon is :) https://www.facebook.com/norapictures/
noraSm

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése